2015. sze 19.

Szívből köszönet a babalátogatókért!

írta: IgenPicur
Szívből köszönet a babalátogatókért!

Amikor egy gyermek nem a tervek szerint és nem éppen optimális körülmények között érkezik a világra, valahogy a megszületése pillanatában nem üt be az a bizonyos mindent megváltoztató felemelő boldogságban úszó élmény. Nem pittyognak a jó hírt hozó sms-től a rokonok és barátok telefonjai és nincs tele az FB a "nyomdafriss" babafotókkal és a "jaj de cuki, gratulálunk" kommentekkel. Még egy rendes berúgás sem jár az apukának, mert ugyebár egy életveszélyben lévő gyermekért nem szoktak "tejet fakasztatni".

Fura érzések kavarogtak bennünk Picúr születése napján, valahol volt ám öröm is, de a félelem és kétségbeesés azt a keveset is elnyomta. Egy kedves barátom jegyezte meg - 3 gyermekes családapa - hogy Ő gondolja mit érzek most, de nem tudja igazán átérezni, mert az Ő gyerekei még sosem voltak olyannyira betegek, hogy ezt meg kellett volna tapasztalnia. Azt akkor még nem értettem, de most már tudom mi a különbség, ha a "becsövezett", infúzióra és légzéssegítőre kötött gyerekért vagy a lázas, taknyos gyerekért aggódsz. Picúrunk még 51 napig volt kórházban, először 28 nap az intenzíven (inkubátor) majd a többit ketteseben töltöttük az újszülött osztályon. Haza érkezésünk után még 3 hónapig kellett "karanténban" lennie és csak a legközelebbi családtagjaink láthatták és azt is csak nagyon rövid időre a fertőzés veszélye végett. Sértődés és értetlenkedés ide vagy oda, azért mert nem adtuk a kezükbe és nem puszilgathatták meg, de a gyermekünk egészsége érdekében be kellett ezt a szigorú intézkedést tartanunk 

Időközben -  Picúr 3 hónapos korában - megkaptuk a definitív "diagnózist" is és fogalmunk sem volt, hogy is mondjuk el nektek és hogyan fogtok reagálni. Aztán mégis minden nagyon pozitívan sült el és jöttetek is sokan és folyamatosan. Annyira jó volt beszélgetni, nevetni és olyan aranyosan dédelgettétek Picúrt, mindenki dicsérte és babusgatta, nagyon jól esett, hogy a diagnózis ellenére a gyereket láttátok benne. Ezzel is sokban hozzá járultatok ahhoz, hogy Picúr imád közösségben lenni és nem fél a társaságban.

Hoztatok rengeteg ajándékot, fejlesztő és vicces játékokat, praktikus dolgokat, dögös rucikat és pelusokat, drogériát meg sütit, tortát, pezsgőt... De a materiális dolgoktól többet ér, hogy azóta is kerestek és látogattok minket és szeretitek Picúrt. Szívből köszönjük még egyszer!

Szólj hozzá

barátok