2015. nov 24.

0. nap és az új élet kezdete

írta: IgenPicur
0. nap és az új élet kezdete

szülés, ébredés, boldogság helyett aggodalom

Korán ébredtem hétfőn (nov. 24) reggel és gyorsan rendbe szedtem magam a vizit előtt. Nagyon bíztam benne, hogy ma reggel minden sokkal jobb lesz, aztán úgy fél 8 körül megérkezett a Főorvos MUDr. Matuška és mindjárt elsőként becitáltak a vizsgálóba. Emlékszem egy fiatal doktornő csinálta az ultrahangot, a Dokibácsi csak könyökölt a monitoron és egy ujjal mutogatott mit nézzen, hol mérjen és hogyan. Komor volt az arca, de mégis úgy tűnt nekem ez rutin dolog neki. Akkor kimondta, hogy ezek a mérések rosszak "To je jednoznačne amputovaná diastola, tehotenstvo treba ukončiť." Megtörölköztem és átmentünk egy másik szobába és megvizsgálta a méhnyakat, nem voltam nyitva és magasan is volt a méhszájam. Leültetett és röviden, lényegre törően elmondta, hogy ők és én sem tudok tenni semmit a baba épségéért, mert a méhemben nem tudom táplálni, ha kiveszik több esélye van a túlélésre. Elmondta nem indítják meg a szülést, mert azzal még jobban árthatunk a babának és császármetszésem lesz. Aztán közölte velem, hogy 10.00-kor kezdenek műteni, csomagoljak össze, majd a nővérek elmondják a részleteket és hogy én leszek-e az első. Hát ez úgy kb. fél 9 körül lehetett. Jött is egy kedves nővér elmondta mi lesz és hogyan, mit kell hozatni a gyereknek. Gyorsan hívtam haza, hát nem volt könnyű elmondani mi vár minket.. Sírtam, zokogtam, féltem és imádkoztam körbe - körbe kértem a Jóistent vigyázzon ránk.

A császár után délután ébredtem meg és még mindig nagyon - nagyon féltem, remegtem, nem tudtam mi van Picúrral, egyszerűen nem tudtam megkönnyebbülni. Legszívesebben kifutottam volna a világból, annyira elegem volt ebből a rémálomból... Hát így szültem meg a koraszülött gyermekem, mindenféle boldogságfelhő és babafotók küldözgetése nélkül. Fiam beleszületett egy váratlan szomorúságba.

Szerencsére ezek már csak emlékek, mert ma 11:20-kor pontosan 1 éve, hogy Picúr ma már egészségben és épségben itt van velünk. A szemünk fénye és a boldogságunk kifogyhatatlan kútja, amiből nap mint nap képesek vagyunk erőt meríteni. Picúr az igazán aprócska, de nagyon nagy harcos.

Isten éltessen sokáig Kisfiam, hihetetlenül örülünk, hogy itt vagy velünk!

img012.jpg

Fotó: Baby Art Photo, Betty Tóth 2015 szeptember

Szólj hozzá

terhesség szülés