"A címben olvasható kifejezés (os –száj, facies – arc) a szájüreg és arc izmainak serkentését jelenti. Minden olyan izom stimulációját, mely részt vesz a beszédben, nyelésben, evésben, ivásban. Ez a technika mindenkinek ajánlott, akinek problémája van a száj-, nyelv-, arc-, nyak-, szem körüli izmokkal, tehát azokkal, amelyek részt vesznek a nyelésben, rágásban, légzésben, fújásban és beszédben. Kortól függetlenül, az újszülött/koraszülött csecsemőtől egészen az időskorúakig mindenkinek ajánlott – ha a diagnózis szükségessé teszi." cikk folytatása itt a Carissimi 2012/6 egyik cikkében.

Ezzel a módszerrel az újvári kórházban találkoztam először, ahol a Rooming - in és Újszülött osztályon standard eljárásként ajánlják és tanítják az Anyukáknak. Mivel Picúr szopási reflex nélkül, alul tápláltként és gyenge izomtónussal született nagyon fontos volt valamilyen módszerrel serkenteni a szájizmait. Akkoriban amikor elkezdtük még nagyon pici volt (1,5 kg) és a szoptatás még nem jöhetett számításba, ami egyébként a legjobb arctorna. Aztán később amikor bebizonyosodott a DS akkor már céltudatosan csináltuk, hogy a szopizás beindítására rásegítsen és a szinte állandóan kilógó nyelvével is kezdjünk valamit. Ebben az időszakban a Down Ambulanciában is megerősítették ez a technika valóban beválik. Utóbbi problémához mellékelek még pár segítő technikát a szlovák Down Egyesület honlapjáról link itt. A kanalas módszert 6 hónapos koráig minden nap csináltam. A nyelv probléma nagyon sokat javult, mára inkább a tátott száj maradt, de már egyre kevesebbszer.

A fenti definícióból következik tehát, hogy nem csak a DS-es gyerekeknek segíthetünk az arctornával, hanem a korababáknak, valamilyen betegség végett, műtéteken átesett babáknak, kisgyerekeknek vagy éppen azoknak akik valamilyen oknál fogva nem tudnak szopizni, rendesen enni vagy nyelni. Ugyanis az arcizmok nem csak azért kellenek, hogy szebben tudjon a gyerek később beszélni, hanem hogy ki tudja a beszéd kialakulásáig fejezni mit is szeretne. Nagyon egyszerűen pl. azt, hogy éhes akkor mozgatja a szájacskáját, vagy ha szomjas megnyalja vagy alsó ajkával a felsőt érinti, amikor álmos összeszorítja szemhéjait... Ezek az egyszerű és természetesnek tűnő reflexek sajnos nem minden kisbabánál vannak meg. Ebbe beleeshetnek az egyébként normál fejlődésű gyermekek is. A technika elsajátítása nem nagy tudomány, hanem egyszerűen bizonyos reflex pontok nyomogatása, körvonalazása a baba arcocskáján. Ajánlott az első lépéseket szakemberrel megtenni, megnézni hol és milyen erővel, mennyi ideig nyomogatjuk, milyen a testhelyzet közben és hogy milyen reakciókat kell figyelni. Autodidakta módon ne álljunk neki, hacsak nem vagyunk elég képzettek hozzá. Cél az, hogy a hátrányos helyzetből induló babák arcizmait és az által az egész testet megtanítsuk visszajelzést adni.

Mellékelem azt az anyagot (link) amiből én anno a kórházban tanultam, igény esetén tudok küldeni videót is hogyan is néz ez ki a gyakorlatban. Magyar verzió itt. Napi 5 percet igényel az arctorna, napi 3 x ajánlott, de bármikor valamint akár hányszor elvégezhető. Legfőképpen evés előtt érdemes, de csak annyira előtte míg nem görcsösen éhes a gyermek. Ekkor érhető el a legjobb "válasz" a babától. Nem kell megijedni, ha valamelyik pont ingerlésére nem reagál vagy nem azt amit ír a szakirodalom, mert ez is egy tanulási folyamat. Valamint a baba elkalandozhat, elnézelődhet és rákoncentrálhat másra és ilyenkor nem kell okvetlen, hogy azt csinálja amit mi akarunk. A baba testhelyzetét tekintve háton fekvés ajánlott úgy, hogy ne érjen hozzá semmihez, azaz a test mozgása legyen szabad. Nem szükséges levetkőztetni, csak az arcocskája legyen szabad pl. sapka nélkül. Később amikor már sokat mocorognak, tárgyak után nyúlnak megfoghatja közben a kezünket vagy átfordulhat. Ilyenkor sem kell aggódni, hogy ha elmarad az arctorna. Próbáljuk meg később újra, vagy simogassuk, nyugtassuk meg és kezdjük el még egyszer. Ez a módszer bensőséges és kedves, talán általa még jobban megismerhetjük a babánkat, akit amúgy is imádunk nézegetni. Összeköthető a kellemes a hasznossal.

Két gyakorlatias megközelítés, hogy mire is jó ez az egész:

A 7-es pont pl. eldugult orr és náthás időszakban segíti az orrüreg kitágulását, pl. orrszívás előtt javallott többször is csinálni

A 11-es pont pl. gyógyszer bevételekor segíthet, hogy a baba mindenképpen nyeljen

További orofaciális stimulációs technikáról olvashattok a Carissimi 2013/1 egyik cikkében, melynek első részét a bejegyzés első bekezdéséhez csatoltam.

Sok sikert hozzá és bízom benne, hogy tudjátok hasznosítani ezt a bejegyzést!