Nemrég kikövetkeztettem magamban, hogy egy Anya a társadalomban nem is emberként van számon tartva, hanem szuperhősként aki ellen csak ritka kevés kriptonit létezik... Az igazi Anya mindig éberen figyeli gyermeke szükségleteit, máris ott terem ha szükség van rá, mindenhez ért, mindent rendbe tud hozni, meg is tud javítani, mindig jó kedvű és vicces, megértő másokkal szemben... háztartása makulátlan, frissen mosott és vasalt ruhák a szekrényben és mindig meleg étel fogadja a váratlan látogatókat is. Gyermeke társaságban sosem pimasz és soha nem hisztizik, mert ugye egy Szuperanya neveli.

Na, de ha mégis leveri lábról egy nyavalya szabad egyáltalán a nélkülözhetetlen "Hősasszonynak" betegnek lennie, pihennie, netán az ágyat nyomnia?

Ez a kérdés azért is merült fel bennem, mert éppen pár napja számoltuk egy filmnézési próbálkozás közben, hogy egy kommersz TV csatornánál a 10 perces reklámblokkban mindig 5 gyógyszer reklám volt leadva. Így influencia időszakban leginkább a torokfájós, lázcsillapítós, immunerősítős reklámok a menők a klasszikus prosztata és hüvelygombás mellett.. De nem ez a lényeg, hanem maga a "reklámpszichológia". 5-ből 3-ban a tipikus háziasszony Anya szerepel, aki éppen megbetegedne, de csak be kell vennie egy spéci vitamint, toroktablettát vagy forró italt és már mehet is játszani a hóba a gyerekkel, rendet rakhat és megfőzhet vagy éppen mehet dolgozni...

Szerintem ez így nem igazán "egészséges", mert valahogy tudat alatt is azt sulykolja az Anyákba - akik amúgyis nagy nyomás alatt vannak a saját és környezetük elvárásai végett - hogy hát nem szabad, sőt szégyen betegnek lenniük.

Sajnos engem is utolért valami betegség, a klasszikus tünetekkel: torokfájás, köhögés, nátha, fejfájás, voltam lázas is, tegnaptól már kivan a gyomrom a fullasztó erőlködős köhögéstől és elment a hangom is világgá... Úgyhogy most kénytelen voltam pár napig otthon maradni. Persze felejtsétek el, hogy feküdtem volna. Igazából próbáltam nem megadni magam a betegségnek. Picúrral ilyenkor is kell foglalkozni, de olyan aranyos most, mintha tudná, hogy bajom van. Egyébként meg nem halunk bele, hogy minden kicsit lassabban készül el és nem tudok mindent "ellátni". Picúr őriz engem, egész nap le sem veszi rólam a szemét és amint fulladásos rohamom van, abbahagy minden aktivitást és óriási szemekkel figyeli mi történik. Néha még el is sírja magát, biztosan fura arcot vághatok és ugye a rekedt hangom sem valami kellemes, olyan mint egy tüdőbeteg elcigizett boszorkányhang... 

A Szupianyu most takarékon van (több mint 1 hete), nem tudom még meddig, mert egyelőre várom az antibiotikum hatását amit ma (csütörtök) kezdtem el szedni. Kicsinyem ma délelőtt nagyszüleinél volt keresztlányunkkal egyetemben és nagyon jól érezte magát. Igazi kikapcsolódás és felüdülés lehetett neki a dörmögő vagy éppen suttogó Anyja helyett, éppen amilyen hangot ki tudtam adni magamból. Talán ez még jobban zavar engem is mint a torokfájás és orrfújás.

Szóval az igazság az, hogy egy Anya nem gép és nem is hős, hanem csak ember, nem halhatatlan és néha neki is lehet baja. Sőt néha egyszerűen csak olyanja van, hogy nem sikerül mindent elvégezni és pihenésre van szüksége betegség nélkül is.

Kérek tehát minden Anyát, Apát, hogy ha beteg, nem érzi jól magát és már tényleg nagy a baj, ne legyen szívbajos és merjen segítséget kérni, sőt merje gyermekét egy pici időre másra bízni míg Ő erőt gyűjt. A gyermeknek kiegyensúlyozott, jó kedélyű és főleg egészséges szülőkre van szüksége. Értelmetlen erőlködni csak azért, hogy majd "ettől még tökéletesebb Anya leszek, mert még betegen is el tudtam látni gyermekem". Egy Anya nem ettől lesz Szuperanya!

Betegségmentes örömteli babázást mindenkinek!

Ez a Vida Ágis most pont ide passzol:

Forrás: itt