A Húsvét a keresztény Európában az egyik talán legfontosabb ünnepünk, amire akárki - akármit mond, de valamilyen formában készül. Egyre trendibb a hosszú hétvégét kirándulással tölteni, valahol távol az otthontól és csak pihengetni, azzal, h. "Mi nem tartjuk az ünnepet..". Pedig a néphagyományokból ismert locsolkodáson és tojásfestésen, sonka evésen túl (amit szintén fontosnak tartok) van más története is. Van aki szigorúan böjtöl, és aki a gyászában még intenzívebben magába fordul, ilyenkor templomba is többet járnak a hívők, sokat imádkoznak a holtaikért és feltámadásukért.

Ennél gyakrabban viszont az ablakmosás, tavaszi nagytakarítás kerül szóba, amit az ünnepekig okvetlen el "kell" végezni. Legalábbis bármelyik hölgy ismerősömmel is találkoztam ez volt a legfontosabb dolog Húsvét kapcsán.Nagyjából ötödikes lehettem, úgy 10 éves amikor Klári néni a Hittan órán a Húsvétra készített fel minket és volt egy nagyon fontos dolog, ami nagyon beleégett az emlékeimbe. Rajzoltunk egy nagy szemetes kosarat a füzetbe, volt aki jó nagy kukát rajzolt. Feladatul azt kaptuk, hogy írjuk bele a bűneinket, rossz dolgokat vagy gondolatainkat, amiket ki akarunk takarítani a lelkünkből. Mert a lelkünk karbantartása nem egy elhanyagolandó dolog. Ahhoz, hogy be tudjunk fogadni másokat, ahhoz kell a saját lelki békénk pl. önmagunkkal, az Úrral, vagy éppen azzal a feladattal amivel küzdünk. Pont a békesség hirdetése a Húsvét legfontosabb mondanivalója.

A Húsvét üzenete ez az ige:

"Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
(János 20: 19-21)"

A fenti ige a Bibliából minden Húsvétkor elhangzik és most akaratlanul is, de rávetítem a mi életünkre. Három fontos dolgot üzen ez az ige a békesség mellett:

Az első, a bezárt szívekről, mint az igében a zárt ajtók, amilyen sokszor én is vagyok. Nem engedek senkit közel, mert félek mit mondanak majd, milyen kritikát kapok, vagy hogyan sajnálnak és ezzel fájdalmat okoznak... Magamat zárom el a befogadás és mások elfogadásának képességétől, sőt kirekesztek mindenkit aki közeledni próbálna. Az üzenet számomra tehát: legyek nyitottabb.

A másik gondolat, hogy a zárt ajtók mégis befogadóvá válhatnak, és ez arra ösztönöz, hogy ne legyek minősítő, hanem inkább kritika mentes. Mert másoktól is ezt szeretném, hogy elfogadóak váljanak a gyermekem iránt, hiszen a tanítványok is örültek, hogy látták Jézust és ez az élmény megváltoztatta őket. Ebben az igében ez így nincs benne, de ugye tudjuk a történetet, hogy az "elkajlódott" Tamás visszatért a tanítványok közé és az a közösség bíráskodás nélkül visszafogadta őt, mert tudták neki erre van szüksége, hogy ő is lássa a feltámadt Jézust. Egy DS-es gyermek is előfordulhat, hogy valahol egy közösségből kiszakadt vagy a közösségtől távol álló egyén vagy azzá válik, a teljes befogadás gyakran csak álom. Közösen tehetünk azért, hogy a Picúrhoz hasonlóaknak megadjuk a lehetőséget, hiszen tudjuk, hogy erre van szükségük, hogy megengedjük hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, akkor meg miért ne adhatnánk ezt meg nekik?! Számomra az üzenet: legyek elfogadóbb a laikusok és kétkedőkkel szemben, akik nem hiszik, hogy Picúr és a hozzá hasonlóak bármire is képesek.

A harmadik dolog pedig, hogy Jézus elküldte híveit, hogy hirdessék a békességet. A mai kor emberét a magány, a totális elszigetelődés, kapcsolatainak gyengülése vagy komplett megszűnése nyomorítja leginkább. Hisz oly keveset tudunk egymásról úgy igazán és hagyjuk azt ami a feszbookon van, mert azok csak a legszebb pillanatok és sosem osztanátok meg a "bajt". Szeretném, hogy az a kisebb és/vagy nagyobb közösség ahol élünk, mondjuk úgy utcabeliek és város, vagy később majd Picúr osztálya és az egész iskola, legyen egy befogadó és másokkal is jót tevő közösség, ahol békességben élhetünk, kirekesztés és elszigetelés mentesen. Az üzenet nekem: hogy tegyek a közösségért, akár egy emberi szóval a DS-ről, mosollyal az utcán, vagy ezzel a bejegyzéssel.

De térjek vissza a lelki nagytakarításhoz, a képzeletbeli kukához amelyikbe "beledobálhatjuk" a bűneinket. Végezzünk gyakrabban ilyen "formális" tisztítást, vessünk számot saját magunk előtt a dolgainkról, utána pedig békéljünk meg önmagunkkal. Templomba járás és összekulcsolt kezek nélkül, megkeresztelkedés nélkül és akár hitetlenként is kérhetjük Jézus Krisztust, Istent, az Atyát, az Urat, vagy ki minek akarja nevezni, hogy szabadítson meg és adjon békességet! Higgyétek el megéri, mert a szívet Ő megmelengeti! Békesség Néktek!

Néhány húsvéti Picúrosan békés pillanat:

A bejegyzésben leírtak csakis és kizárólag a saját véleményem!