Valahogy az én életemre duplán igaz, hogy semmi sem úgy történik, ahogy azt előre elgondoltam, sőt egy kicsit sem alakul úgy. Nálamnál hatalmasabb erők döntöttek arról, hogy második gyermekünk is akut császármetszés útján, életveszélyes állapotban érkezzen meg erre a Világra. Igaz túl korán, de az állapotunkat figyelembe véve még éppen hogy csak időben született meg fiunk Hunor.

Kezdem az előzményekkel: A szülés előtt egy héttel (szerdán) voltam a kismama tanácsadóban, ahol mindent rendben találtak, viszont jeleztem hogy nagyon gyors iramban, szinte naponta egyre jobban vizesednek a lábaim és kezeim. A Doktornő csak annyit mondott h. megfigyeljük. A tanácsadót követő hétvégén megfázásos tünetekkel küszködtem, száraz köhögés, fáradtság és nátha. Ugyanilyen gondokkal küzdött Picúr is azon a héten, olyannyira beteg volt, hogy napokig az orvosokat jártuk. Akkor még úgy gondoltam együtt kaphattunk el valami csúnya virózist.. Vasárnap éjjel rosszabbodott a köhögés és hétfőn reggel elmentem a körzeti orvoshoz, aki megmérte a vérnyomásom, meghallgatta a tüdőmet ezek rendben voltak. Majd vért vett és felírt egy adag antibiotikumot és köptetőt, azzal hogy ha nem lenne javulás majd csütörtökön jöjjek vissza kontrollra. Kedd éjszaka már nem tudtam aludni a köhögéstől és csak vizet tudtam kiköhögni, szinte bugyogott a mellkasom úgy hörögtem, már nagyon fájt a mellkasom, szúrt az oldalam és csak nagyon gyengén éreztem a baba mozgását. Szerda reggel azonnal mentünk a nőgyógyászomhoz, aki abban a pillanatban, hogy meglátott a kórházba utalt, súlyos preeclampsia diagnózissal. Ekkorra már 200 volt a vérnyomásom, tele volt fehérjével a vizeletem, dezorientált voltam, csőlátásom volt, képtelen voltam racionálisan gondolkodni és beszélni. A dunaszerdahelyi kórházban 2 óra alatt szállítható állapotra tudták stabilizálni a vérnyomásom, ekkor a baba értékei már kritikusak voltak ami az áramlásokat (köldökzsinór) és szaturáció (oxigénellátás) illeti. Átszállítottak az újvári kórházba, ahol a patológiai újszülötteket professzionálisan tudják ellátni. A folyamatot már ismertem ahogy a személyzetet is, mert Picúr is ott született. Már valamennyire magamnál voltam érkezésemkor, azonnal előkészítettek a császármetszéshez, még néhány infúziót meg kellett várnunk és betoltak a műtőbe.

Így történt tehát, hogy a tervezett január 15 helyett, október 26.-án 18.10-kor (28.g.hét) megszületett fiunk a maga 900 grammjával. Először hősködött és önállóan lélegzett, de 5 perc múlva már nem volt rá képes és lélegeztetőgépre tették..

Az altatásból megébredve semmivel sem éreztem jobban magam és pár órán belül újra radikálisan el kezdtem felpuffadni, a vizesedés és a magas vérnyomásom szinte megállíthatatlan volt. Egész csütörtökön próbáltak stabilizálni, de eredménytelenül. Ekkor tudtam csak meg, hogy egy kb. 2-5% kismamát érintő betegségben a Hellp szindrómában szenvedek, ebből is a súlyosabb verzió jutott. Tipikus tünetei a különösebb előzmények nélkül, hirtelen fellépő magas vérnyomás, extrém ödémásodás, mellkasi fájdalom, majd a további fontos funkciók mint a vese túlzott fehérjelebontása és a májenzimek hirtelen esése. Egyszóval a szervezetem kezdett leépülni és életveszélyes állapotba kerültem. Nálam még párosult a látásom részleges vesztése és görcsök is. Péntek reggel átszállítottak az intenzív osztályra (szintén Újvár) és gyakorlatilag a 4 nap alatt amit ott töltöttem folyamatosan infúziókra voltam kötve, rengeteg gyógyszert kaptam és többféle vérnyomáscsökkentőt próbáltak, mert a szülést követő 5.napon is 150 körülire rúgott. Hétfőre javult az állapotom, kezdtem visszatérni, ekkor visszaadtak a Rooming-In (gyerekágyas) részlegnek, ahol végre "kicsöveztek", mobilizáltak és tusolhattam, járkálhattam, áttértünk a kizárólagos gyógyszeres kezelésre. Szinte állandóan szédültem és két gyógyszerbevétel között lüktetett a fejem és a mellkasom, a látásom még mindig olyan volt mintha koszos üvegen keresztül néznék.

Hétfőn délután végre láthattam a pici fiam és akkor jött a hidegzuhany. Míg az intenzíven feküdtem senki nem adott tájékoztatást arról ami történt vele, szerintem nem mertek stresszelni. Sajnos még születése előtt, feltehetően a magas vérnyomás következtében bevérzett az agyacskája ami rohamokat, görcsöket okozott és fájdalomcsillapítókra volt szüksége. Ehhez párosult egy légúti fertőzés és antibiotikum kúra, valamint szivatták a tüdejét, mert ugye az ilyen apróságok nem tudnak köhögni. Borzasztó érzés volt számomra, hogy amikor ennyire rosszul volt, nem lehettem mellette, hogy legalább hallott volna. Ekkor még nagyon élettelen volt, csak feküdt mint egy rongybaba. Kedden már majdnem minden etetésre (2 óránként, szondával) mentem hozzá és énekelgettem neki, beszéltem hozzá, simogattam a kis takaróján keresztül és ahogy elfogytak a gyógyszerei felélénkült. Ma már annyit mozog amennyit az ilyen pici babáknak kell, nyitogatja szemeit, nyújtogatja kezeit és lábacskáit, nyögdécsel, felsír ha piszkálják. Az állapota a körülményekhez képest stabil. Engem 1 héttel a szülés után szerdán engedtek haza, mire elindultunk újra ödémásodni kezdtem. A közérzetem otthon aztán azonnal javult, ahogy a vérnyomásom is napról - napra csökkent.

És mi jött a "Hellp" után?: A hazaérkezésem másnapján azonnal belgyógyászhoz mentem, hogy korrigáljunk a vérnyomáscsökkentők szedésén. Szinte naponta javultak az értékeim és elkezdtem veszíteni az újból felgyülemlett vizet is. Naponta 4-5 kg víz ment le rólam, extrém látványos volt a fogyásom. Kb. 4.napra álltam meg a fogyással, összesen 13 kg-ot veszítettem. A vérnyomásom a szülést követő 10.napra beállt a régi szerint, megint alacsony. A biztonság kedvéért még naponta többször mérem. Sajnos a fehérjelebontásom még nem állt meg, ezért nefrológiai kivizsgálásra kell mennem, hogy elkerüljük a vesék tartós károsodását. Javallott a szemorvosi vizsgálat, nagyjából pénteken tisztult ki a látásom, de még mindig nem tökéletes. A kardiológiai vizsgálat sem maradhat el súlyos magas vérnyomásos állapot után, mert gyakoriak a szövődmények. Fáradékony vagyok és étvágytalan, ami nem is csoda. Most igyekszem fehérjedús ételeket enni, ha lemegy pár falat és minden mást ami az immunrendszert ill. tejtermelést támogatja.

Mindent összevetve most már csak előre tekintünk és töretlenül bízunk a Jóisten gyógyító erejében, hogy munkálkodik kisfiunk és jómagam gyógyulásán. Foglaljátok Ti is imáitokba Mikropicúrt és kérjétek, hogy tartsa meg őt az Úr épségben és egészségben.

De hogy okuljunk az én esetemből, szeretnélek Titeket megkérni, hogy minden várandós vagy leendő kismama ismerősötöknek hívjátok fel a figyelmét a Hellp szindrómára és a tünetekre, egy utána olvasást mindenképpen megér. Ha időben be tudnak avatkozni több esélye van anyának mint babának. Több statisztikát olvastam, de sajnos a halálozási arány anyai oldalon kb 40-50% a piciknél pedig akár 70% is lehet, ami tragikus számadat.

Ez úton is köszönöm drága Barátaim a sok bátorító üzenetet és imáitokat, hogy gondoltok ránk, amint lesz változás értesítelek Titeket. Még egyszer szívből köszönöm!

A bejegyzésben leírtak csakis és kizárólag az én esetemben történt tapasztalatokat osztja meg valamint kizárólag a saját véleményem!