Drága kollégáimtól kaptunk - más fantasztikus ajándékok mellett - egy visegrádi kirándulást házasságkötésünk alkalmából. Olyan élménycsomag félét: egy éjszaka szállás a Hotel Kastélyszállóban és egy pálinkakóstolót a Pálinka múzeumban programként. Már vészesen közelgett az első házassági évfordulónk amikorra mindent megszerveztünk ahhoz, hogy viszonylag nyugodt körülmények között ki tudjuk használni a voucherunkat. Egy szép októberi péntek reggelen félretéve Picúr extrém anyafüggőségét és a fogzási mizériát nekivágtunk hát a nagy útnak. Beszerveztük a nagyszülőket, újra rászoktattuk a gyereket, hogy cumiból igyon tejet és még sorolhatnám...

Kora délután meg is érkeztünk a szállásra, ahol a szobánkba belépve majdnem bokámat törtem. A szoba ajtóból rögtön 2 lépcső vezetett lefelé a helységbe és ez sehol sem volt feltüntetve... Jó turisták révén mindjárt neki is vágtunk a Fellegvár bevételének bemelegítőül. Egy kisebb eltévedés után kb. 1,5 óra alatt az erdőn át oda is értünk a várhoz. Sajnos már addigra 17.00 lett, de a bakter kedvesen útbaigazított minket azzal, hogy már minden zárva van, a kassza is, a várfalra már ne menjünk fel mert kiengedték a kutyákat, de a kilátás csak nekünk csak ma ingyen van. Pásztáztuk a párában úszó gyönyörű Dunakanyart és nyomattunk egy árnyékos szelfit is emlékként. Időközben a recepciós ígérete szerint egyeztette az esti zugfőzdei Pálinkatúrát.

A hegyről lesétálva végre újra egyenes talajon volt a lábunk és biztosítottak afelől, hogy szeretettel várnak minket a Pálinka múzeumban. De, mivel nálunk semmi sem úgy történik, ahogy az előre el lett tervezve egy hosszú, újabb - nekem köszönhető - eltévedés után megérkeztünk a kóstoló helyszínére. Hát láss csodát zárva volt. Nem kerteltem, becsengettem hát a privát lakásba és egy kedves unokatestvér a kaputelefonon keresztül közölte, hogy a háziak ma egy pálinkafesztiválon tevékenykednek és mára lemondtak minden kóstolót... Szerintetek mennyire durrant el az agyunk? Mit tehettünk, hát mérgesen visszasétáltunk - 1,4 km - a szállásra és próbáltuk értelmesen megvitatni a nem túl tehetséges recepciós lánnyal, hogy mi történt a foglalással és ki az aki vár minket... Kooperáció és bármilyen kárpótlási szándék híján 20.00-kor befejeztük a vitaképtelen beszélgetést és úgy döntöttünk ennek semmi értelme és hazamegyünk. A hotel szoba egyébként nem volt nagy durranás, kilátás a szeméttárolóra és a hegyoldalba, penészes zuhanykabin, a wellness házikó akkora mint a mi garázsunk és az étteremben muslica invázió volt, így még egy pohár sört sem lehetett nyugodtan meginni. 

Gyorsan még vacsoráztunk a szomszédos étteremben és jól lakottan, kis vágtatva hazagurultunk. Odahaza ittunk egy kupica finom hazai pálinkát és eltettük magunkat másnapra. A legbosszantóbb az egészben tényleg csak annyi, hogy mivel előre befizetett "kuponunk" volt így abszolút nem érdekelte a hotelt, hogy ki tudjuk-e használni a szolgáltatást vagy nem és hogy milyen "véleménnyel" távozunk. Még bosszantóbb, hogy feleslegesen kistresszeltük a gyereket, nélkülünk hosszú sírás után tudott csak elaludni. Másrészt viszont a Jó Isten hazavezényelt minket valamilyen okból, lehet leszakadt volna a plafon az ágyunk felett, lehet másnap ért volna minket valami az úton... ezt sosem fogjuk megtudni. Hiába gyönyörű Visegrád, még egy jó ideig nem fog a kedvenceim közé tartozni, de lehet pár év múlva kap majd egy új esélyt :).