2017 Áprilisá ban végre elérkeztek azok a várva várt jobb napok , amikor már nyugodtabban és tartalmasabban töltöttük az időt. Bár a 2 gyerekkel nem volt egyszerű megszervezni a napjainkat és a napirendünket gyakran "szétcsapta" valami nem várt dolog. Elég volt ha csak az egyik gyerek nem működött együtt és máris kiborultam. Rettenetesen sok energiát vett el tőlem továbbra is Ketteske etetése és a napi 7-8 szori fejés. Sajnos a titkos vágyam, hogy majd megtanul szopizni nem vált valóra. Viszont az emésztési gondjai nem tették lehetővé, hogy kizárólagosan tápszerrel tápláljuk így igaz egy kis kitérővel, de mégis az anyatej volt a fő tápláléka. Ezt a témát inkább majd egy külön bejegyzésben részletezem.

Nagyon lassan haladtunk ...

Nem volt lelki erőm írni a blogra, mert teljesen megtörtem az utóbbi majd 8 hónap eseményei miatt... Egyébként ez az egyetlen olyan blog-bejegyzésem amit többször is átírtam és folyton kiegészítgettem. Főleg azért mert sosem tudtam semmilyen pozitívummal zárni és valahogy úgy éreztem a panaszomat nem is akarom megosztani másokkal. Ketteske küzdött az életéért és folyton csak rosszabbodott az állapota. Emiatt az elkeseredettség teljesen felőrölt. Úgy érzem annyira össze lettem lelkileg zúzva, hogy nem csak, hogy már nem lobog szememben a régi "tűz", hanem teljesen megszűnt létezni az az ember aki előtte voltam. Talán már soha nem leszek egy kicsit sem olyan erős, mint azelőtt és csak remélni tudom, hogy majd egyszer újra rendbe jövök...

A szülés előtti és császár utáni állapotom at tekintve a környezetem óriási csodának tekintette, hogy beindult a laktációm. Gyakorlatilag a szülés másnapján már csöpögött az előtej em (kolosztrum) és nagyon boldog voltam. Tudtam ez lesz egy jó darabig az egyetlen és a legfontosabb támogatás amit a Kicsikémnek adhatok. Nem voltam rest és még bedagadt, beinfúziózott, szétszurkált kezekkel, fekve is szinte 3 óránként fejtem, nagyon nehezen ment. A nővérek az intenzíven értetlenkedtek, hogy nem elég a bajom és még ezzel is kínlódok... sőt volt olyan megjegyzés is, hogy miért nem apasztatom el, mert amit a baba kap az még talán jobb is mint az én tejem. Elengedtem a fülem mellett ezeket a kommenteket és nem pazaroltam azt a kevéske ...

Valahogy az én életemre duplán igaz, hogy semmi sem úgy történik, ahogy azt előre elgondoltam, sőt egy kicsit sem alakul úgy. Nálamnál hatalmasabb erők döntöttek arról, hogy második gyermekünk is akut császármetszés útján, életveszélyes állapotban érkezzen meg erre a Világra. Igaz túl korán, de az állapotunkat figyelembe véve még éppen hogy csak időben született meg fiunk Hunor.

Kezdem az előzmények kel: A szülés előtt egy héttel (szerdán) voltam a kismama tanácsadó ban, ahol mindent rendben találtak, viszont jeleztem hogy nagyon gyors iramban, szinte naponta egyre jobban vizesednek a lábaim és kezeim. A Doktornő csak annyit mondott h. megfigyeljük. A tanácsadót követő hétvégén megfázásos tünetekkel küszködtem, ...

Újra elérkezett a csodásan színes ősz és még akkor is, ha az időjárás ilyen zordra fordult a tennivalókat, a fontos dolgokat nem bugyolálhatjuk be egy takaróba és várhatunk vele tavaszig.

Tavaly is nagyban "kampányoltam" október a Down-szindróma hónapja kapcsán és ez idén sem lesz másképp, mert nekünk nagyon fontos, hogy minél többet tudjatok meg arról ami az életünket nagyban alakítja.

De, mire való ez a hónap?
• hogy egy kicsit nyitottabbak, rugalmasabbak legyünk,
• egy kicsit jobban figyeljünk egymásra,
• és egy lépéssel közelebb kerüljünk ahhoz a jobb világhoz, amelyben mindannyian élni szeretnénk.

...

Anno sokat foglalkoztam a prenatális genetikai szűrővizsgálat témájával, mert meg akartam érteni mi történt vagyis inkább nem történt meg Picúr esetében. Eleinte úgy gondoltam jobb lett volna tudnunk, hogy Ő nagy valószínűséggel DS-es lesz, de miután először láthattam és érinthettem az anya-gyermek kötelék még szorosabbá vált és később már hálás voltam az Úrnak, hogy nem kellett erről a csodálatos életről döntést hoznunk a várandóságom során.

Korábban összefoglaltam milyen standard vizsgálatokat végeznek a nőgyógyászati rendelőkben a várandóság folyamán ( itt ) és megosztottam Veletek 2 másik történetet ( itt ), hogy a vizsgálat eredményét könnyebben lehessen értelmezni. Továbbgondolva a dolgot felvázoltam milyen ...

Júliusban szerveztünk nálunk egy laza "céges" grillezős napot a direkt kollégáimmal, akik majdnem teljes létszámban meg is tudtak jelenni. Gyakorlatilag Picúr születése óta nem lehetünk már olyan "szorosan" együtt, de mióta távmunkában (április) dolgozom így egy kicsit többet vagyok a képben. Gondoltam miért is ne tölthetnénk együtt egy laza napot. Nekem sokat jelent, hogy az anyaság adta feladatok mellett a munka által nem hülyülök meg teljesen, látok valami mást is, ki tudok kapcsolni és a plusz kereset is jól jön.

A "mi" csapatunk egyébként nem túl nagy, sőt a legkisebb a részlegen, mert 7 + fél tagból áll és időnként van 2-3 gyakornokunk. A fél ember az én lennék: a részmunkaidős távoli munkatárs. A team egy nagy irodában ...

júl. 2 - Újabb horgászverseny adott lehetőséget, hogy kimozduljunk és Picúr lásson valami újat, utána Tibiékhez mentünk grillpartyzni. Persze mindenhol jól érezte magát, ahogy vártam.

júl. 6 - "Ketteske" prenatális ultrahangja és vérvétele volt, eddig minden rendben.

júl. 7 - Ma Zsófi pesztrálta Picúrt míg én a takarítási elmaradásomat próbáltam behozni.

júl. 9 - Kánikula a hétvégén, sokat pancsiztunk, kis medence nagy medence Picúrnak mindegy csak víz legyen.

júl. 11 - Kertiparti a kollégákkal, csuda jó volt őket újra látni.

júl. 12 - Rita és Orsi volt látogatóba, Picúr nagy örömére kapott Dörmit és az egészet mindjárt meg is ette, Anyától ritkán kap ilyet.

júl. 14 - Meglátogattuk Hannát kicsit, ...

Hát végre eljött ez a pillanat, hogy megoszthatom Veletek is a jó hírt és egyben a nagy boldogságunkat , hogy Picúrnak januárra várhatóan kistestvére születik ! Terveztük és nagyon vártuk a következő babát és nagyon örültünk neki, hogy előbb mint utóbb sikerült is összehozni :).

Sokféle reakcióval találkoztam a várandóságom hírével kapcsolatban, javarészt pozitív volt a fogadtatás, de sajnos volt/van aggodalmasan csendes hozzáállás is. Furcsa, hogy leginkább a hozzám közel állóktól nem jött az a kitörő öröm amit vártam, csak a lesütött szemek és a halk "félre ne értsd örülök neki, de..." .

...

jún. 3 - Bölcsi után indultunk Siófokra Petiékhez, az utat jól viselte a kis Drágám, ott is nagyon elvolt. Minden részletet megfigyel.

jún. 8 - Újabb oltást kapott, de most vállba, amin annyira meglepődött, hogy csak bámult nagyokat, a sírás is elmaradt, jót nevettünk rajta a Doktornővel, de Picúr már csak ilyen.

jún. 9 - Picúr magabiztosan küldi a puszikat, ezt a bölcsiben tanulta, pedig csak 2 órákat jár oda.

jún. 14 - Magabiztosan pápázik és pacsizik, küldi a puszikat és csinálja az énekekhez a tanultakat. Megismeri és előre üdvözli az ismert arcokat, eddig ezt nem csinálta, nagyon boldog vagyok. Ahol csak meg tud kapaszkodni feláll, akár egy kézzel is, aztán guggol, feláll, de ha sietni akar akkor még mindig mászik ...