2016. jún 19.

Ajánló - Gyöngy Anna: Anyai tapasztalatok

írta: IgenPicur
Ajánló - Gyöngy Anna: Anyai tapasztalatok

DS-es gyermeket nevelő Anya tapasztalatai könyvbe szedve ca. 0-3 éves korig.

Most megosztok veletek egy kicsit régebbi, de még mindig aktuális olvasmányt az Anyai tapasztalatok-at (Kiadja ÉFOÉSZ, Van segítség ... kézikönyv második része). Már említettem "Panka naplója" ajánlójában, hogy drága Panni - aki mindkét könyv szerzője - nagyon ajánlotta ezt az irományt amiben a baba korról van szó. És ez az ami aktuálisan nekünk való, mert problémákban Picúrhoz jól passzol. Könyv formájában is sikerült beszereznem egy kedves Anyuka Szilvi felajánlása által, de Panni is volt olyan drága és előbb beszkennelve elküldte nekem emailben. Utóbbi azért is jó mert nyomtatva belejegyzetelhetem azokat a dolgokat, tapasztalatokat amiket mi szereztünk, plusz mondókákat, verseket, gyakorlatokat stb.

A könyv nem túl hosszú, nem taglal tudományos magyarázatokat, mint a szakirodalomban a gyógypedagógusok a mozgásfejlődés mérföldköveiről hanem, röviden és lényegre törően a sűrűjét kapjuk meg minden egyes mozgásfejlődési eseményhez Panka példáján keresztül. A könyv tartalmaz valamint egy nagyon jól összeszedett és terjedelmes mondóka - versike - ének gyűjteményt is. Azok a módszerek, ötletek és mondjuk úgy fortélyok amiket Anna '91-ben papírra vetett és amikről idegen nyelvű publikációkból, könyvtárakban olvasott és maga kutatott fel, ma már széles körben ismertek és használatosak. Vegyük példaként magát a mondókák összekötését mozdulatsorokkal, tornagyakorlatokkal vagy a baba jelbeszédet, hintáztatás fontosságát, mint idegrendszer érlelő módszert.. Ezek az információk már rengeteg portálon, fejlesztő központ és a gyógypedagógusok által is rendelkezésünkre állnak, de nem volt ez mindig így. 

A könyv maga nem nyújt megoldást minden problémánkra, de nagyon jó ötletek vannak megfogalmazva, amiket kis fantáziával akár tovább is lehet fejleszteni vagy éppen a saját esetünkre átvetíteni. Legyen szó egy ügyességi, finom motoros vagy nagy mozgással kapcsolatos gyakorlatról, egy hatékony játék elkészítéséről vagy arról, hogyan lehet dolgokra "rákapatni" a gyereket. 

Sokszor amikor megakadok egy gyakorlatnál vagy nem tudom Picúrt eléggé motiválni újra meg újra fellapozom a könyvet és keresgélem a tippeket. Panni megfogalmazásaiból sugárzik az őszinte szeretet és a türelem ahogy Pankával bánik és ez annyira megnyugtató tud lenni, mert azt sugallja "Te se parázz, jó lesz minden". Nekem első olvasatra érthető mit és hogyan kell csinálni, különösebb illusztrációk nélkül is mindig magam elé tudom vetíteni a képet, mert annyira jól körülírja, mint egy vérbeli rádiós riporter.

Picúrral most éppen ott tartunk, hogy az önálló felállásból, fel - le guggolásból és a bútorok menti oldalazásból el kellene indulni az önálló járás útján. Nagyon jó ötlet Pannitól és egyben részlet a könyvből lejjebb (2.7 fejezet "Jár a Panka, jár címmel, 107.oldal):

"Kikötöttünk két szék közé két hosszabb, három és fél méteres rudat, s hol az egyik, hogy a másik székre helyeztünk valami vonzó dolgot (játékot, könyvet, sajt vagy kekszdarabot stb.). Panka az első naptól kezdve nagyon szerette ezt a "járókát", s gyakran 15 - 20-szor is megtette naponta ezt a három és fél méteres távot. Azt is nagyon jónak találtam, hogy gyakran guggolt le és állt fej a rudak között. Szerintem ennek köszönhetően, hogy négy hónappal azelőtt, hogy önállóan megindult volna, már minden kapaszkodó nélkül felállt a szoba közepén. Nem volt még huszonegy hónapos, mikor megszerezte nekünk ezt az örvendetes meglepetést... Valamikor októberben állítottuk össze a "járókát", de csak februárban érett meg rá az idő, hogy elhagyjuk az egyik rudat. A helyette odatett kötelet sohasem fogta meg Panka, az csak arra volt jó, hogy kedve ne támadjon "meglógni". Márciusban aztán, amikor betöltötte a két évet, s vártuk, hogy csakugyan elindul önállóan, tüdőgyulladást kapott. Ez eléggé visszavetette megint. Újabb egy hónap telt el, egy - két napja volt még csak láztalan, amikor az az ötletem támadt, hogy odaállítom a falhoz, s tőle másfél méterre egy darab sajtot, legfőbb kedvencét helyeztem egy székre. Biztattam, hogy menjen oda. Ekkor tette meg első lépéseit, amelyekre oly régóta vártam, sőt valósággal sóvárogtam. Egy hónapig kellett még csalogatni ezután is, széktől székig, Pistától Miklósig, de aztán önállóan is megindult, neki a világnak."

Rengeteg felfedezni való van még az Anyai tapasztalatok "tarsolyában" mint a korai beszédfejlesztés összekötése énekléssel, rajzolással és a finommozgások fejlesztésével. Későbbi bejegyzéseimben még biztosan fogok idézni a könyvből. Legalább száz konkrét ének és mondóka utánzó mozdulatokkal amiknek nagy hasznát veszem az ún. értelmi fejlesztésben és abban, hogy jókat nevessünk Picúrral, mert ugye a tanulás akkor igazán hatékony ha szórakoztató is egyben. 

A könyvből megtanultam, hogy nem mindenhez kell egy tanult terapeuta és az egyéni foglalkozások, mert az igazán hatékony tanulás otthon történik a saját életterünkben és sok mindenre ösztönösen is rájövünk. Ehhez egy nagyon jó kapaszkodó egy ilyen kötetlen és terjedelmes olvasmány, amiből annyit veszünk át és csak azt ami nekünk éppen jól esik.

Panninak ez úton is köszönöm, hogy időt és energiát nem sajnálva közzé tette ezt a kincset!

Igény esetén szívesen kölcsönzöm és nem csak DS babáknak ajánlom sok - sok szeretettel!

 

A bejegyzésben leírtak csakis és kizárólag a saját véleményem, amely eltérhet másokétól. Csak egy vélemény a sok közül.

Szólj hozzá

könyv korai fejlesztés Down-szindróma