2016. már 28.

Down - világnapi érzelmek és érzések

írta: IgenPicur
Down - világnapi érzelmek és érzések

Már több mint egy éve, hogy megkaptuk azt az ominózus papírt, amin igazolták annak az icipici plusz kromoszómának a meglétét Picúr esetében... Hazudnék, ha azt mondanám "Ááá nem dőlt bennem akkor össze egy világ".... Igenis összedőlt, és minden ami előtte volt az egyszerre értelmetlennek bizonyult ahhoz képest, ami utána jött. Ez érvényes mind pozitív, úgy negatív értelemben is.

Párommal szinte naponta előjön valamilyen úton - módon a téma, konkrétan, hogy éppen az adott napon mit is érzünk, hogy éljük meg az egészet. Vegyesek az én megnyilvánulásaim is, hol kilátástalannak érzem, hol megszállottan optimista a hozzáállásom, éppen milyen nehézségekkel vagy örömökkel szembesültem aznap...

Nem emlékszem pontosan pár hete mi volt az a momentum vagy mi váltotta ki azt, amikor végre megnyugodtam és azóta nem teszem már fel magamnak az oly gyakori kérdéssort "miért velünk történt? miért nekünk kell ezt átélni? miért minket választott Picúr szüleinek?".... Végre tovább tudok lépni a miérteken és főként a saját önsajnálatomon. Úgy érzem egy nagy "teher" esett le a vállamról.

Lehet pont a Világnapra való várakozás és készülődés töltött el egy olyan hihetetlen nyugalommal, amit a szívemben érzek. Nem éreztem már a késztetést, hogy igenis elmagyarázzam az igazat a tévhitekről, kiálljak és vitázzak tudatlanokkal, vagy győzködjek másokat arról, hogy a DS igenis teljesen rendben van. Csak annyit szeretnék, hogy fogadjanak be minket olyannak amilyenek vagyunk. Mert hát Picúr által mi - a szülei - is sokat változtunk. Picúr érdeke, hogy a társadalom ne rekessze ki és ha Ő is akarja szeressék olyannak amilyen, ez minden vágyam.

A DS szülői csoportokban napokig záporoztak az aranyos gyerekekről a fotók, kedves üzenetek, büszke szülők könnycseppjei gurultak százával, ebben biztos vagyok. Voltak köztük kevésbé szépek is és kevésbé jó egészségi állapotban. Ezek az üzenetek szóltak igazán a szívemhez, hogy ezt is képesek vállalni és megmutatni magukat, szeretni és elfogadni gyerekeiket, akkor meg mitől is féltem idáig!? Köszönet  ez úton is mindannyiuknak a befogadásért és biztatásért.

Március 21 otthon és csendesen telt. Most még nem vágytam nagy kavalkádra, felhajtásra, koncertekre és hogy szembesüljek más DS-es gyerekek, kamaszok vagy felnőttek történeteivel. Nem akarok elébe rohanni a dolgoknak, hisz Picúr még csak nemrég múlt 1 éves. Hagynom kell a jövőt, jöjjön ahogy akar, olyan formában ahogy azt a Jóisten gondolja. Boldog vagyok, hogy tudom, majd ha ott lesz az ideje tudok meríteni abból a sok pozitív példából, csupa szív Anyák és Apák erejéből, akik már megküzdöttek sok mindennel a kisgyermek korban.

A Világnap értelme számomra abban rejlik, hogy igenis meg kell ünnepelni azt, hogy vannak a Földön ilyen csodálatos emberek, mint Picúr és a barátai Johanna, Zsófi és Marci. Az Ő családjaik, akik gyermekeik által mind teret és lehetőséget adtak valami újnak, ismeretlennek, de mégis boldognak.

Kívánom, hogy mindenkinek az életében legyen legalább egy ilyen ember, aki képes elsőként a jót meglátni benne és kihozni belőle a legőszintébb szeretetet! Nekünk ez megadatott kisfiunk személyében :).

Szólj hozzá

világnap