Nem is olyan régen számoltam be nektek arról, hogy Picúr első születésnapja táján számos fontos dologban vált igazi profivá ez a kis Harcos, ami a mozgásfejlődést illeti (korábbi bejegyzés link itt). Nagyon sokat aggódtam amiatt, hogy vajon mikor fog már végre kúszni és még inkább fog-e mászni... annak ellenére, hogy mindvégig rengeteget gyakoroltuk nem voltam róla meggyőződve, hogy menni fog. Aztán jött a '16-os év és az új kezdet, megtört a jég és az álmok beteljesedtek: jelentem Picúr kúszik-mászik, önállóan ül és még önállóan fel is áll. Megint marcangoltam magam, hogy jobban kellett volna bíznom a képességeiben...

Illusztráció fotó innen

Tehát 13 hónapos volt a kis Csöppségünk, amikor először önállóan felült. Egy szép napon elkezdte próbálgatni és nem is mertünk nagy ovációban kitörni örömünkben, csak titkosan, csendben figyeltük eldől-e vagy nem, sikerül-e vagy sem. Aztán amikor kúszásból megállva az 5. alkalommal is simán felült baleset nélkül végre megkapta a megérdemelt taps- és csóközönt jutalmul. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy csináltunk egy 1 hetes Huple "kúrát" azaz intenzíven pörgettük és így hatottunk az idegrendszerére. Aztán ott voltak a felülést motiváló gyakorlatok mint a kar-láb hinta, ülésbe húzás az ölemben, ülésbe húzás a lábszáramon, felüléskor matatás, tárgy után nyúlás gyakorlása és a nagy labdán is csináltuk a felüléses gyakorlatokat körbe - körbe. Ami új volt az a "macipuszinak" is nevezett felülés jobban mondva térdelős gyakorlat (hasalásból feltérdel kezeit fogom tenyerével befelé, bokájánál lábaimmal lefogom, kezeit fogva előre dőlünk felém és vissza saroktámaszra) ezt a gyakorlatsort rengeteget csináltuk. Na meg persze a hát és csípőerősítés sem maradt el, tart mai napig. Az eredmény az lett tehát, hogy karácsonykor már stabilan ült a fenyő alatt és ezt kombinálta a kúszással. A gerince még görbe, tehát az ülés nem tökéletes, mert a súlypontját szívesen helyezi bal oldalára és szívesebben is ül fel jobbról azaz ül ki balra, ez most a domináns oldala. Ezen viszont még van mit korrigálni, sőt kell is!

Majd 14 hónaposan, nem sokkal Szilveszter után amikor éppen betegeskedett történt az, hogy odatérdelt a kis asztalához ahogy azt már előtte is gyakoroltuk, viszont nem elégedett meg a gombok nyomogatásával, hanem fel is állt. Igaz még csak lábait feszítve, lábujjhegyen, enyhén előretámaszkodva, kapaszkodva állt fel, de már ez is nagy dolognak számít. Hurrá, elindultunk felfelé a kiegyenesedés útján, éljen az evolúció! Hihetetlen módon képes vihogva, fújtatva, sikongatva örülni annak, hogy áll a lábán. Ez a perspektíva, hogy felülről egy egész képet lát a dolgokról nem csak részleteket és az érzés teljes extázisba tudja ejteni. Viszont korai még a nagy öröm, most még kicsit vissza kell fognunk az álldogálós törekvéseit, mert a háta még úgy kb. lapocka tájéktól felfelé gyenge. Most guggolni tanulunk, tovább erősítjük a csípőt macipuszival, kicsi és nagy labdán üléssel, célzott gyakorlatokkal. Térdelünk és mászunk sokat.

Már amikor kezdtem feladni, hogy a kúszásból mászás is lesz és amikor már megelégedtünk Gabival (a terapeutánkkal) azzal, hogy stabilan ül és erőteljesen kúszik, mint sem hogy leragadjunk ennél a pontnál megtörtént a nagy dolog. Picúr 15. hónapjába lépve egyszerre beindult. Eleinte csak pár lassú lépés előzte meg a szokásos kúszási manővert, majd egyre többet próbálgatta a négykézlábas technikát. Pár hét alatt kb. 90-10% arányra billent a mászás v.s. kúszás keverék, aminek nagyon, de nagyon örülünk. Párom szavaival élve úgy mászik, mint a "katalógus" babák, annyira tökéletes amit művel. Egyre magabiztosabb, hívó szóra távolabbi szobából is kijön vagy éppen ott hagy engem valahol, önállóan közlekedik a házban, mászva követ minket, nagy sebességgel veszi a kanyarokat is és nem rest az asztal vagy szék lába körül lerövidíteni útját, ha éppen fontos dolga akadt. Olyan ügyes, hogy Húgom kiskutyáját is hosszan bármilyen terepen kergeti és nem szégyellem mi jól szórakozunk rajta... :)

Továbbra is prio 1 a hátizmok erősítése, mert ez a gyengéje és még görbén ül, valamint az egyensúly fejlesztése, mert az szükséges a jó fej - test koordinációhoz ami nemcsak az üléshez, de majd a stabil álláshoz és tipegéshez is elengedhetetlen. Szerencsére Picúr mozgékony gyermek, nagy a térigénye, a házban "bejár" minden zeget - zugot, viszont éppen ezért nehezebb is őt rávenni a finom motorika gyakorlatokra. Amikor szöszmötölni, kiszedni, odaadni kellene nem bír megmaradni egy helyben. Most a stratégiám az, hogy megpróbálom lefárasztani tornával, míg nem elég laza. A figyelme gyakran elkalandozik, mindig talál valamit, kinéz magának egy játékot vagy szöszt a padlón és azt okvetlen meg kell kaparintania, nyughatatlan, pont mint a szülei. 

Bízom benne, hogy nyáron majd beszámolhatok arról, hogy Picúr lépeget, segítséggel jár, esetleg tesz pár önálló lépést, remélem nem kell majd rá olyan sokat várnom, mint a kúszás-mászásra :). 

Előzmények: 1. rész, 2. rész