2016. aug 15.

Picúr erősítést kap!

írta: IgenPicur
Picúr erősítést kap!

avagy Kistesó van úton...

Hát végre eljött ez a pillanat, hogy megoszthatom Veletek is a jó hírt és egyben a nagy boldogságunkat, hogy Picúrnak januárra várhatóan kistestvére születik! Terveztük és nagyon vártuk a következő babát és nagyon örültünk neki, hogy előbb mint utóbb sikerült is összehozni :).

keep-calm-baby-2-on-the-way.png

Sokféle reakcióval találkoztam a várandóságom hírével kapcsolatban, javarészt pozitív volt a fogadtatás, de sajnos volt/van aggodalmasan csendes hozzáállás is. Furcsa, hogy leginkább a hozzám közel állóktól nem jött az a kitörő öröm amit vártam, csak a lesütött szemek és a halk "félre ne értsd örülök neki, de...".

Milyen de?! Egy következő gyermek vállalása természetesen rengeteg kérdést vet fel: pl. jut-e majd elég időnk Picúrra, az ő fejlesztésére és igényeire, az új gyerekre és az ő igényeire és persze a házasságunkra?! Nyilván újra megváltozunk majd mi is, mert a nem túl régi, de már jól bevált, végre beütemeződött napirendünk biztosan felborul. Új feladatok, szervezési kérdések várnak ránk. És ugye már azt is tudjuk, hogy a kisbabák sok meglepetést tudnak okozni mint pozitív úgy negatív értelemben is. De legfőképpen már én sem leszek ugyanaz az az ember, anya, nő, barát aki eddig voltam.

Legnagyobb aggodalmak abból adódnak, hogy születendő gyermekünket ez alkalommal egészen ki tudjam hordani, hogy vigyázzak magamra stb. mindenhol ezt kapom. Annak ellenére, hogy a várandóságom Picúrral egyébként teljesen gondtalan volt, igazából nem is tudták megállapítani a koraszülés okozóját furcsa hogy ezzel jönnek, mintha felelőtlenül tönkretettem volna magam... Persze extra segítséget nem kapok senkitől.

A legnagyobb félelmük az aggodalmaskodóknak viszont az, hogy mi lesz velünk ha "Ketteske" is DS-es lesz...!? Nyilván ez bennünk is felmerült és sokat beszélgetünk róla otthon, szakemberekkel, DS-es gyereket is nevelő családokkal. De nem értem miért aggódnak mások rajta, akik nagyon nincsenek a helyünkben. Különben is ha már közelről ismerik Picúrt és tudják, hogy nincs súlyos fogyatékossága, és jelenleg a család legegészségesebb és egyben legboldogabb tagja akkor meg mitől tartanak? Úgy érzem egy maszk mögé bújva állítják nekem, hogy "elfogadjuk Picúrt olyannak amilyen"... de a lepel alatt mégis ott van az elkeseredés, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel az egésszel, azzal, hogy Picúrral kicsit másképp kell bánni és sokkal jobban oda kell rá figyelni és hogy a képességei mások vagy mások lesznek mit a tipikus gyerekeké. Egyébként meg Picúrnak is szüksége van testvérekre, barátokra, mert utánzással, másolással tanul a legtöbbet és imádja a gyerek társaságot.

Mi már előre eldöntöttük, hogy felesleges, drága és veszélyes kivizsgálásoknak nem teszem ki magam. Főleg az eredményre való várakozás okozta idegeskedésnek. Minek csináltassunk ez alkalommal komolyabb szűrővizsgálatokat! Mit változtatna meg az eredmény?! Megmondom: semmit, mert a gyermekemről az ég adta világon soha semmiért le nem mondanék. Mennyire lenne etikus, ha - tegyük fel - az eredmény DS pozitív és ha egyáltalán elgondolkodnánk a terhesség megszakításáról... Amikor nem kis erőfeszítéssel és sokszor összeszorított fogakkal eltűrve a hülye véleményeket és értelmetlen "jótanácsokat", elavult nézetek ellen harcolva, nem kis erőfeszítéssel, észérvekkel állítom és bizonyítom, hogy egy DS-es gyermek igenis értékes része a családunknak és ennek a közösségnek ahol élünk...

Ketteske olyan lesz amilyen, főleg amilyet a Jóisten szánt nekünk, mert a mi szeretett és kívánt gyermekünk lesz. Furcsa, de én épp ellenkezőleg pont attól félek, hogy mi lesz ha nem fogja azokat a Picúrtól megszokott jó tulajdonságokat olyan nagy mértékben hordozni. Ha nem lesz annyira nagyon szeretetteljes, kedves, bizalommal teli és vidám, mint az én kis DS-es fiam... El sem tudok képzelni magunknak olyan gyereket aki ne mosolyogna annyit és ne tudna felvidítani még olyan - egyébként - bosszantó helyzetekben is pl. amikor éppen kiborította a paradicsomlevest és úgy beletapicskolt, hogy még a fal is olyan lett és még a hajába, ruhájába is gyorsan belekente és pont mennünk kellene valahova. De rám néz és vigyorog. Képtelen vagyok rá haragudni, max. a saját ügyetlenségem végett mérgelődök egy pillanatig.

Minden este azért imádkozom, hogy reggel a fiam simogatása ébresszen és a finom puszijai és hogy abban a pillanatban a kialvatlanságom ellenére is töltsön el a boldogság és az öröm, mert jupííí várom az előttünk álló újabb csodálatos napot, mert igenis jó napunk lesz! Bízom benne, hogy ez majd 2 gyerkőccel is valóra válhat!

Hamarosan beszámolok majd nektek Ketteske prenatális szűrővizsgálatának eredményéről! 

A bejegyzésben leírtak csakis és kizárólag a saját véleményem, amely nagyban eltérhet másokétól!

Szólj hozzá

terhesség lelkizés