2015. okt 15.

Igenis Apa is olyan fontos, mint Anya!

írta: IgenPicur
Igenis Apa is olyan fontos, mint Anya!

"Ha felteszi valaki azt a kérdést, hogy ki a fontosabb, az apa vagy az anya, visszanyúlok a magyar nyelv bölcsességéhez, amelyik mind az apát, mind az anyát „szülőnek” nevezi. Ezek szerint egy gyermeket ketten szülnek meg…"

Emlékszem a szülés tervezésekor sokat vitatkoztunk az Apás szülés témáról. Akkoriban úgy gondoltam attól fogunk majd igazi összetartó családdá és jó szülőkké kovácsolódni, ha együtt éljük át gyermekünk világra jövetelét. Gyakorlatias dolgokról is vitáztunk pl. arról, hogy szerintem miben tudna nekem segíteni a vajúdáskor és/vagy a szülőszobán... Hát szerinte leginkább semmiben, mert tehetetlenül állna és nem bírná ki, hogy én "szenvedek", talán még a dokit is megverné, ha nem ugrálna körbe. Másrészt ott volt a félelme a sajnos nem éppen "esztétikus" látványtól és attól, hogy mint nőhöz evégett örökre és végérvényes megváltozna a hozzáállása. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez ne fordult volna meg az én fejemben is. Bármennyire is harmonikus a kapcsolatunk, valahogy nem illett bele az együtt szülés. Másrészt bizony vannak dolgok amik maguktól is megoldódnak, a vita soha sem folytatódott, mert Picúr idő előtt akút császármetszés útján született meg így tárgytalanná vált a téma.

A születését követően viszont Ő láthatta előbb Picúrt és ez adott neki legalább egy olyan élményt ami csak az övé. Sajnos Picúr még majd 2 hónapot maradt a kórházban. Emlékszem rá, amikor az újszülött osztályon mindig nógattam, hogy vegye kézbe a gyereket, mindig azt mondogatta, hogy "Túl pici még (tényleg az volt kb. 1,5 - 2 kg) és összeroppantanám, majd otthon". Aztán haza érkezésünk után sem éreztem azt, hogy beütött volna nála az a bizonyos apai ösztön, mert még hetekig nem volt bátorsága felvenni a gyereket. Amikor már majdnem elkezdtem aggódni, hogy Őt nem is érdekli a baba, akkor történt az áttörés. A sokadik átvirrasztott éjszaka után, egyik hajnalban amikor már teljesen kifáradva kiborultam, átvette Picúrt és engem aludni küldött. Szerintem órákig sétált vele a házban mire elaludt a gyerek. Aztán napról - napra teljesen ráhangolódott az apa szerepre. Azóta már vannak kimondottan Apucis rituálék mint pl. a fürdetés, esti bohóckodás, csikizés, reggel amikor megébred Apa megy érte és hozzá őt be az ágyunkba, sokszor még suttognak egy ideig hogy aludhassak még...

dsc_0111.jpg

Apa ilyen jól tud büfiztetés közben gyereket altatni!

Jó pár hónapos volt Picúr amikor először beszélgettünk arról hogyan élte meg Ő - mint Apa - a hirtelen szülést és az elválasztás időszakát. Megértettem, hogy neki is legalább olyan nehéz volt mint nekem és hogy mennyire féltette az életünket. Azelőtt fogalmam sem volt mit élhet át egy Apuka a terhesség ideje alatt, vannak-e aggodalmai, milyen érzelmek kavarognak benne, létezik-e egyáltalán apai ösztön?! Ezekről egy fórum sem szól. Persze mi - Anyák - elvárnánk minden félét, főleg hogy a férfi az oldalunkon védelmező, gyengéd és mindent tudó legyen. Mindenhol csak hormonoktól túlfűtött anyukás fórumok tömkelege... Egy Apa nem is találhat válaszokat a kérdéseire, nincs is hol utánajárnia, így aztán nehezebb rákészülniük az első gyermek érkezésére.

Jó hír, hogy mégis gondolt valaki az Apukákra! Egy kedves kolléganőmtől - Dóritól - kaptam az Apa-füzetet és igaz, hogy csak Picúr születése után olvastuk el, de több bizonytalanságra adott felvilágosítást. Rengeteg Apukás kérdéssel kapcsolatban nyújt válaszokat mint pl. mit játsszon apa a gyerekkel ha még túl kicsi, hogyan bánjon vele, hogyan vigasztalja, szex és babázás, együtt alvás vagy nem... Mindez "pasis" szemszögből.

Néhány lap a füzetből kedvcsinálóként:

Ajánlom a rövidke olvasmányt minden leendő vagy már gyakorló Apának is, mert igenis Ti is ugyanolyan fontosak vagytok mint az Anyukák! Az Apák nem minden esetben másolják Anya viselkedését, így másképp tudnak bánni a gyerekekkel, sokkal spontánabban, játékosabban és ezért a babák más ingereket, élményeket és elvárásokat kaphatnak. Többször tapasztaltam, hogy amit Picúrral én hosszasan gyakoroltam, azt csak apának adta elő magától. A gondoskodó és törődő Anyukáknak azt tanácsolom, hagynotok kell ilyen esetekben, hogy ezek a sikerélmények az övéik maradjanak, hogy legyen motivációjuk kivenni a részüket a gyereknevelésből, mert Apának lenni jó!

Az Apa- füzet első része itt és a második része itt direkt nyomtatható PDF formátumban, letöltés direkt oldalról pedig itt. Jó szórakozást hozzá!

 

Szólj hozzá

család párkapcsolat