Kedves Olvasó, Barát vagy Ismerős,

aki ide tévedtél vagy célirányosan érkeztél, elmondom hát az "Egyszer volt, hol nem volt..."-ot a blogról. Az úgy volt, hogy történtek velünk dolgok, amik sok fejtörést és álmatlan éjszakákat okoztak... Aztán egyre csak nehezedtek a témák és elkezdtem magamból "kiírni" őket, hogy kicsit megkönnyebbüljek. Megpróbáltam megfogalmazni, hogy az egészben mi az ami bánt, mit élek meg nehéznek, vagy hogy egyáltalán mit élek át. Aztán jött az ötlet, hogy ha már vannak olyanok, akik érdeklődnek irántunk, talán meg kellene engedni, hogy bepillanthassanak az életünkbe és kapjanak egy kis ízelítőt abból hogy is élünk, milyen gondokkal küzdünk vagy éppen milyen örömökben úszunk.

Egy barátnőm tanácsára aztán egy nyári estén megszületett az Igen Picúr blog. Eleinte ódzkodtam a gondolattól, hogy blogoljak, mert nagyon félek a hekkerektől, személyiségtolvajoktól, molesztáloktól, stb... mert ugye olyan sok internetes szörnyűségről hallani. Leginkább a gyermekünket féltem, de nagyon, mint minden szülő. Ezért is próbáljuk a személyes adatokat védeni az által, hogy egy az egyben nem közöljük le a vezetékneveket, tel. számokat és engedély nélkül nem osztunk meg olyan képeket amin mások is szerepelnek. Ja és a fotókat "vízjellel" próbálom - egyelőre amatőr módon - ellátni,  hogy esetleg egy más cikkszerkezetben, vagy teljesen más aspektusban ne jelenhessen meg anélkül, hogy ne lenne hivatkozás Igen Picúrra. Akinek lenne rá ideje és energiája, hogy ezeket is eltüntesse az tényleg nagyon akar nekünk ártani... Hát, tessék gyere el és beszéljük meg mi a gondod... Az FB-s megosztás gomb azért hiányzik, mert sajnálattal veszem észre, hogy az igazán fontos felhívások, segítség kérések, gyűjtések eltörpülnek és elvesznek a gagyiságok között, gondolok itt a játékokra, találós kérdések, idézet, mi lennék ha őskorban lennénk, mi voltam előző életemben, macskás videók, unatkozok státuszokra. Igaz a link direktben bemásolható bárhová, így csak rajtad áll mit teszel vele. Ennyit az "óvintézkedésekről", további szabályok és tilalmak itt.

A tartalmat illetőleg kiemelném, hogy bár sokat tudunk a DS-ről, de nem vagyunk szakemberek és csak a saját tapasztalatainkat próbáljuk megosztani. A szakirodalmakban olvasottakból igyekszünk a mi esetünkre vonatkozóakat kikövetkeztetni és beleépíteni a hétköznapokba is. Minden gyermek életútja, körülményei, környezete, lehetősége más és más. Még egy fontos faktor az egészségi állapot is, ami nagyban befolyásolhatja, hogy valakinél könnyebbek az akadályok, valakinél meg szinte leküzdhetetlenek. Ezért sem lehet egyöntetűen kijelenteni, hogy minden DS-es gyerek egyforma.

Hozzáteszem még, hogy nem tanultam lingvisztikát sem zsurnalisztikát és a magyar fogalmazásaimat még a gimiben is nagyrészt anyukám írta meg.. Igyekszem érthetően, nagyobb "kilengések" és "kicsapongások" nélkül írni. Persze ez nem mindig sikerül, mert imádom a litániákat és gyakran sikerül eltérnem a témától, mert elkap a hév és sok minden jut eszembe... látod most is. Ilyenkor nyugodtan ugorj egy könnyebben emészthető bejegyzéshez, nem fogok megharagudni. Horoszkóppal és napi viccel viszont nem tudok szolgálni... haha. Ja és imádom a szarkazmust megspékelve humorral. Te se lógasd az orrod egy nehéz nap után, hisz az élet a legjobb méreg és a nevetés rá a legjobb gyógyszer!

Szeretettel,

Eszter Anya és Picúrkája