"Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.

Devecseri Gábor"

Minden Anya legnagyobb félelme a koraszülés és egy éretlen gyermek világra hozatala. A várandóság boldog pillanatait megtörheti, amikor ez meg is történik. A felemelő érzés helyett, jön a sokk, a jeges döbbenet, az aggodalom... Úristen mi történt? Miért pont velem? Miért vele? Mekkora? Hogy néz ki? Döbbenet... Na innen kell felállni egy Anyának, akinek majd egyszer sem fordul(hat) meg a fejében, hogy feladja. És az igazán érintettek, azok a gyerekek, akik ijesztően korán hagyták oda a biztonságot nyújtó anyaméhet. Életben maradtak, szépen cseperednek. Ehhez azonban megelőzőleg hihetetlen csatákat kellett megvívniuk és persze az orvosaiknak és szüleiknek.

Hazánkban a koraszületések száma sajnos magasabb az európai átlagnál. Minden 10. gyermek, azaz 9% születik idő előtt, szemben az európai 6%-os átlaggal. Megdöbbentő tények, de ez a valóság, bárkivel megtörténhet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója alapján koraszülött az a gyermek, aki a 37. terhességi hét előtt jön a világra, illetve súlya nem éri el a 2500 grammot időre születés esetén sem.

Picúr is koraszülöttként látta meg a napvilágot. A mi esetünkben nem egy megindult szülésből lett a koraszülés, hanem életmentő akut császármetszésből. Valamilyen ismeretlen oknál fogva nem áramlott megfelelően a táplálék a köldökzsinóron át a babámhoz és a 30. heti törvénybe foglalt kötelező nagy ultrahang során derült ki. Ilyenkor a babák az orvosok szerint túlélő "üzemmódra" váltanak és csak a szívet és az agyat próbálják fenntartani. Az emésztőrendszer takarékra kerül és a súlygyarapodás teljesen megállhat, sőt felemésztődhet az a kevés tartalék is ami a babán a 30. gesztációs hetében lehet. A mi esetünkben 3 nap vizsgálgatás után a kórházban egy orvosi team (szülész - nőgyógyász - gyerekorvos) döntött úgy, hogy Picúrnak a túlélési és további fejlődési esélyei méhen belül szinte nullával egyenlőek. Lefordítva azt jelenti, ha nem detektálták volna és nem avatkoztak volna be időben, akkor akár az is előfordulhatott volna, hogy egyszerre csak azt észlelem, hogy megszűnt a baba mozgása. Ekkor már nem valószínű, hogy meg tudták volna menteni Picúr életét... 

Már majdnem egy éve, hogy Picúr rizikós babaként megszületett a maga 1150 grammjával és 40 cm-ével. Normál méhen belüli fejlődés során a statisztikai átlag a 30. hétben 1315 gramm és 39 cm lett volna. Izomzatát tekintve alultáplált volt. Lélegeztetésre és újraélesztésre viszont nem volt szüksége. Élete első hetében egészen 980 grammra fogyott le és csak nagyon lassan indult meg a súlygyarapodás. Nagyjából 10 naposan, napi ca. 10-15 grammal. Ekkoriban még 2 óránként, később 3 óránként 10-14 ml közötti mennyiségű tejecskét tudott elfogyasztani. És itt az első sarkalatos pont az anyatej, amire minden koraszülöttnek hihetetlenül nagyon, sőt még jobban szüksége van, mint a normál születésűeknek. Szerencsés helyzetben voltam, hogy sikerült a tejbelövelés és Picúr 3 napos kora után kizárólag csak az én tejemet kaphatta. Picúrt sem kerülte el a sárgaság kb. egy hétig oda - vissza sárgult lábtól -- fejig és csak a kék fényben napoztatva rendeződtek a dolgok. Kb. 2 héttel születése után merült fel a DS gyanúja, majd egy hétre rá a kardiológiai vizsgálaton találtak a szívén 3 helyen sövényhiányt. Nagyjából az inkubátoros időkben ezekkel a gondokkal küszködtünk. Ennek ellenére a súlygyarapodás egyszer sem állt meg és nem volt légzés kimaradás, görcsök, rohamok, nem szorult gyógyszeres kezelésre. Higgyétek el ez egy nagyon jó állapotnak tekinthető, mert hát láttunk az intenzíven kevésbé szerencsés eseteket is pl. részleges bénulást, babát lélegeztető gépen és egy 590 grammos kislányt is, ami nagyon szívszorongató élmény volt számomra. A második sarkalatos pont, hogy rendszeresen látogattuk a babát, beszéltünk hozzá, igaz nem vehettük kézbe, de megsimogathattuk az üvegházikójában a pici kezét és fejecskéjét, a szeretet és gondoskodás sokat segített mindegyikünknek azokban a napokban. 28 nap inkubátor után még egy hónapot voltunk immáron már kettesben a neonatológiai osztályon. A súlygyarapodás egy hónapos kora után felugrott heti 250-300 grammra, nagyon látványosan növekedett. 51 nap után a normál tervezett születési terminje (január 28) előtt január 8.-án engedtek ki minket a kórházból. Ekkor már 2300 gramm és 50 cm volt a mi kis Cingárunk. A harmadik fontos pont a türelem és türelem, amit az ilyen pici baba ápolása nagyon is megkíván. Mert hát minden olyan miniatűr rajta és törékeny, nyiklik - nyaklik a kezedben... Az otthoni zavartalan, nyugodt légkörben havonta 1 kg-ot hízott ami úgy 6 hónapos kora körül belassult havi ca 200-250 grammra. Statisztikailag nézve hozza a korababás átlagot :). Novemberben 7500 gramm és 70 cm.

Előtte v.s. Utána

Különbség: 1 év, 6,5 kg, 30 cm

És mit hoz egy koraszülött számára a jövő? Talán ez aggassza legjobban a szülőket. Éretlenül érkeztek, de még sincs két egyforma koraszülött, hiába egy kategória születési súlyukat nézve. Sok függ attól, hogy milyen korán azaz melyik gesztációs hétben, alultápláltként-e, és milyen más egészségügyi problémákkal született a kicsi. Ez nagyban meghatározza majd a jövőjét is. Általánosságban elmondható, hogy a korababák 90%-a 2-3 éves koráig kisebb mint kortársaik ami a magasságot, testsúlyt és fej kerületet illeti. Neurológiai szempontból nagyobb az esélye viselkedési zavaroknak is pl. megkésett pszihomotorika, finom motorika, figyelemzavar, viselkedési zavar, hyperaktivitás, értelmi visszamaradottság, gyermekbénulás, látási és hallási problémák. Egy részét kevéssel születésük után felderítik, de garanciát senki nem tud adni arra milyen is lesz a korababánk évek múlva.

Mi esetünkben nem kellett aggódnunk Picúr túlélési esélyeiért vagy a testi épségéért, hála az Úrnak érte viszonylag jól alakulnak a dolgok. De ott vannak a túl korán 24. hétben és mondjuk 500-600 grammal született babák, akik még oxigén hiányban is szenvedtek. Ők azok a picike, szinte játékbaba nagyságú kis emberek akik hosszú hónapokat töltenek el a kórházban és naponta vívnak élet - halál harcot. Csodálatos az emberi természet, hogy egy ilyen hátrányos helyzetből induló baba is válhat eleven, mosolygós, futkosós gyerekké.

Nekünk 2 faktorral is kell számolnunk a jövőjét illetőleg, mert itt van még a korai érkezés mellett a genetikai eltérés is, a DS. Mindkettő befolyásolja majd a testi adottságait, így várható, hogy kis ember - igen Picúr - marad egész életében. Az értelmi oldalon nem tudjuk mi vár minket, az idegrendszere nem sérült, neurológiai szempontból nincsenek egyelőre nehézségei. Mozgás és pszihomotorikus fejlődésben el vagyunk maradva ez tény, de Picúr így is egy furfangos, csibész és mindig jó kedvű gyerek.

Kiemelném még az ún. korrigált kort, amivel a korababáknál 1-2 éves korukig mindenképpen számolni kell. Ez azért is fontos, hogy az elvárásaink ennek megfelelőek legyenek. 

Korrigált kor = kronológiai kor - annyi hét amennyivel hamarabb született (pl. ha a gyermek most 16 hetes, de a 28. gesztációs hétben született, azaz 12 héttel hamarabb, akkor 28 - 16 = 4 hét azaz 1 hónaposnak felel meg)

gyermek gesztációs kora = az anya utolsó tisztulása utáni első naptól egészen szülésig, 40 hétben számoljuk

gyermek kronológiai kora = születésének napjától számolva, ez az ő személyes koruk, ez szerint ünnepeljük a születésnapjukat

Ez a bejegyzés most első sorban a legkisebbekért van! A legkisebb de egyben a legnagyobb harcosokért, akik szinte a semmiből tudtak erőt meríteni és összeszedni magukat, hogy minket a szüleiket és rokonaikat megörvendeztessenek! Gondoljunk ma (is) azokra akik korábban érkeztek a világra és amikor nem képesek valamire, vagy még nem olyan ügyesek mint a kortársaik nézzük meg jobban honnan indultak és csak aztán tegyük magasabbra a mércénket. Biztatásként és jó példaként néhány világhíres koraszülött: Newton, Einsetin, Roosevelt, Merilyn Monroe, Napoleon és Renoir. Isten éltesse ma a kis barátainkat is Zolikát és Rékát, az ikreket Emmát és Noémit, Vikit és a Hugomat! Köszönjük, hogy Ti megmutattátok ha nehéz is a kezdet, de csodák akkor is történnek!

Esélyegyenlőség? De kinek a mércéje szerint?

Másod sorban, de nem utolsóként ezen az úton szeretném megköszönni mindazok odaadó munkáját, kitartását és a hivatásukba vetett hitüket, akik szeretettel gondoskodnak az éretlen koraszülöttekről. Külön köszönet az újvári gyermek intenzív osztály főorvosának Bauer Úrnak és Danczi doktornőnek, nővérkéknek és ápolóknak (JVSN) és újszülött osztályának (JISN) akik nemcsak azokban a kritikus napokban, hanem utolsó pillanatig gondoskodtak a mi Picúrunkról! A koraszülött világnap az Ő fáradtságos és eredményes munkájukról is szól!

Egy úttal szeretettel ajánlom a koraszülöttekről szóló praktikus és tartalmas kiadványukat is, szükség esetén szívesen kölcsönzöm. Nekünk sok kérdésre adott választ.