Korán ébredtem hétfőn (nov. 24) reggel és gyorsan rendbe szedtem magam a vizit előtt. Nagyon bíztam benne, hogy ma reggel minden sokkal jobb lesz, aztán úgy fél 8 körül megérkezett a Főorvos MUDr. Matuška és mindjárt elsőként becitáltak a vizsgálóba. Emlékszem egy fiatal doktornő csinálta az ultrahangot, a Dokibácsi csak könyökölt a monitoron és egy ujjal mutogatott mit nézzen, hol mérjen és hogyan. Komor volt az arca, de mégis úgy tűnt nekem ez rutin dolog neki. Akkor kimondta, hogy ezek a mérések rosszak "To je jednoznačne amputovaná diastola, tehotenstvo treba ukončiť." Megtörölköztem és átmentünk egy másik szobába és megvizsgálta a méhnyakat, nem voltam nyitva és magasan is volt a méhszájam. Leültetett és röviden, lényegre törően elmondta, hogy ők és én sem tudok tenni semmit a baba épségéért, mert a méhemben nem tudom táplálni, ha kiveszik több esélye van a túlélésre. Elmondta nem indítják meg a szülést, mert azzal még jobban árthatunk a babának és császármetszésem lesz. Aztán közölte velem, hogy 10.00-kor kezdenek műteni, csomagoljak össze, majd a nővérek elmondják a részleteket és hogy én leszek-e az első. Hát ez úgy kb. fél 9 körül lehetett. Jött is egy kedves nővér elmondta mi lesz és hogyan, mit kell hozatni a gyereknek. Gyorsan hívtam haza, hát nem volt könnyű elmondani mi vár minket.. Sírtam, zokogtam, féltem és imádkoztam körbe - körbe kértem a Jóistent vigyázzon ránk.

A császár után délután ébredtem meg és még mindig nagyon - nagyon féltem, remegtem, nem tudtam mi van Picúrral, egyszerűen nem tudtam megkönnyebbülni. Legszívesebben kifutottam volna a világból, annyira elegem volt ebből a rémálomból... Hát így szültem meg a koraszülött gyermekem, mindenféle boldogságfelhő és babafotók küldözgetése nélkül. Fiam beleszületett egy váratlan szomorúságba.

Szerencsére ezek már csak emlékek, mert ma 11:20-kor pontosan 1 éve, hogy Picúr ma már egészségben és épségben itt van velünk. A szemünk fénye és a boldogságunk kifogyhatatlan kútja, amiből nap mint nap képesek vagyunk erőt meríteni. Picúr az igazán aprócska, de nagyon nagy harcos.

Isten éltessen sokáig Kisfiam, hihetetlenül örülünk, hogy itt vagy velünk!

Fotó: Baby Art Photo, Betty Tóth 2015 szeptember