Hát eljött drága Foxink ideje is, eljárt felette az idő, így 13 évesen (kutyaévben kb. 104 emberinek felel meg) ma délelőtt (nov. 3) az örök álmok mezejére segítettük. Az utóbbi években komoly betegségekből tudott felépülni, mint az agyhártyagyulladás (kullancs által), polipos tüdő és még sorolhatnám... Viszont mindvégig jó kedélyű, kimondottan pajkos és barátságos kutya maradt. Egy igazi játék kutyus, a gyerekek bátran húzhatták nyelvénél fogva vagy téphették szőrét, mert ő mindent eltűrt és viszonzásul nyelves puszikat osztogatott.Csak a tollasokat nem bírta, gyűlölte a galambokat és a rigókat, fénykorában jó párat széttépett az udvaron. Bezzeg a macska elsétálhatott előtte. Testvérével együtt egy alomból került Párom családjához sok évvel ezelőtt. A tesó terrierek együtt rókásztak, jól együtt is működtek. De hamar családi kedvencé váltak így már nem engedték be őket többet a rókalyukba, mert ugyebár megeshetett volna, hogy beszorul valamelyik és elpusztul. Ilyen a vadász élet.

Kedvenc időtöltései közé tartozott a teniszlabda dobálása, ütögetése, megkeresése, feldobása és harapdálása, látványos műsort rendezett le vele. Imádta leszedni a fáról a zamatos őszibarackot és vígan nyamnyogta órákon át. Öregségére kissé megvakult és a hallása is elhagyta, majd lassan ő is az öregkori demenció áldozata lett és sokszor kóválygott az udvaron céltalanul, vagy ült órákig a kapuban. Gyakran láb alatt volt, jött velünk az udvaron át aztán hirtelen megállt, mi meg majd át estünk rajta...

Nyáron mindig odafeküdt a pokróc szélére, amint letettem Picúrt aki párszor utána is kapott, incselkedett vele. Mindig vigyázott a babakocsira, elé feküdt, mint egy őrző - védő kutya. Bíztunk benne, hogy a telet valahogy átvészeli, hogy jövőre is még élvezhesse kicsit Picúr is a társaságát.

Az utóbbi hetekben rohamosan épült le szellemileg, már nem hallgatott a hívó szóra, úgy tűnt ösztönösen, megszokásból teszi amit csinál, a járása is egyre csacskább lett. Gyakran fel kellett ébreszteni az ajtó előtt, hogy menjen már arrébb vagy hogy jöjjön kajálni. Sajnos tegnap délután leesett lábról és sokkos állapotba került. A veseleállás következtében feltelt vízzel a hasürege és bekeményedett, még tudott állni, de csak meredt maga elé, felfordultak a szemei. Az éjjel kemény volt számunkra, mert a légzése egyre hörgősebbé vált és hányt is szegénykém, maga alá vizelt. A Doki szerint voltak fájdalmai is. Én abban bíztam, hogy elcsapta a pocakját és megállt az emésztése. A tünetekhez a diagnózist én is a Doki elmondása alapján osztom meg Veletek.

Nem akartuk kínok közt meghosszabbítani életét, mert nem volt esély a felépülésre, csak lassabban múlt volna ki és nem kívántuk neki a fájdalmas leépülést. Kegyeletünk és szeretetünk azt sugallta segítsük őt át a túlvilágra, ez az egyetlen amit tehetünk érte. Így is történt, nyugodtan aludt el, fájdalom mentesen, de a szíve nem adta meg magát azonnal, bitang szívós kutya volt. Nemsokára a finom falatok illatára ébred majd a kutyamennyországban...

Igaz barátunk voltál Foxi, egy kivételes és rendkívüli kutya, egy igazi családtag, sosem felejtünk el!