Szinte már hagyományt teremtettünk az idei 3. pécsi kirándulásunkkal. Azzal a különbséggel, hogy már hármasban töltöttük itt az időt kedvenc szállásunkon a Bagolyvár présházában. Először a megismerkedésünk évében, majd várandósan, idén már gyerekkel jelentünk meg a kedvenc helyeinken. Volt aki emlékezett is ránk, ami kimondottan jól esett. Az időjárás újra kedvezett, igaz nem volt olyan meleg mint tavaly (23C), de kellemes napsütésben kb. 15C-ban ki lehetett bírni vastagabb kabátok nélkül. Első nap egy városi sétát abszolváltunk babakocsival Havihegyi feszület körül és a Kápolna után a Tettyei játszótéren keresztül értünk le a város központba. A túra úgy végződött, hogy a felfelé kaptatós dimbes - dombos utakon még a kerekek is leengedtek a kocsin.

Másnap a Mecsekben túráztunk, klasszikusan a szállásról a Felsőhavi dűlőről indultunk -> a Tettye téri kilátó -> Balázs pihenő -> Kisvasút -> Állatkert átépítés alatt -> Francia emlékmű -> vonalon, majd utána a városközpont Hunyadi lovasszobránál pihentünk meg és ebédeltünk az Aranykacsában. Mint már több alkalommal is, a pécsi kiránduláson kellemesen feltöltődtünk és nem ért minket csalódás. Idén kihagytuk a Zsolnay negyedet és a múzeumokat, majd legközelebb.

Harmadik napra elmentünk a Zselic völgybe, konkrétan Hajmásra, mert egy nagyon kedves barátnőm Hajni ajánlotta az újonnan épített Zselici Szabadidőfarmot, ahol egy éjszakát töltöttünk. A cél igazából az volt, hogy megnézzük érdemes lenne-e tavasszal baráti társasággal is ide eljönni. Az időjárás itt picit rosszabbra fordult, elég nyirkos, ködös és hideg, szinte zord volt megérkezésünkkor ami a sétáinkat megrövidítette. A környezet, csárda, a privát tó és épületek valamint az apartmanház fantasztikus volt. Az egyetlen gondot a klímás fűtés jelentette, ami babával nem túl előnyös. Sajnos Picúr és jómagam is megfáztam picit, de még biztosan jövünk ha erre lesz utunk.

Negyedik napon meglátogattuk barátainkat Siófokon és a férfiak főztek egy jó kis halászlevet. Sokat beszélgettünk és pálinkáztunk. Kellemes levezetése volt az utazgatásunknak, amit vasárnap délelőtt fejeztünk be. Mindent összevetve még ha fáradtságos is volt a ki - be pakolás a kocsiba és az, hogy mindent Picúr kompatibilisen kellett megszervezni (gondolok itt pl. kajálási időkre, pihenők, fürdés) nagyon jól éreztük magunkat és igazán ki tudtunk kapcsolódni. Biztos vagyok benne, hogy még ha Picúr nem is tudta merre és hol járt, de az új ingerek, látnivalók, új emberek, a jó levegő számára is nagy élmény volt. Szerintem ezért is érdemes már ilyen pici korban elvinni Őt kirándulni, hogy ne csak a terápián, célzott feladatok során vagy a tornán tanulhasson valamit.

Hazamenet kevés forgalom volt az utakon (és segített az óra visszaállítás is) és már délben odahaza szüpürcsöltük Anyósom mennyei húslevesét májgaluskával. Most is megvitattuk, hogy igaz mindenhol jó, de a legjobb mégis csak otthon!

 A hazaérkezés öröme Picúron is jól látható!