Nagyon szép nap ez a mai, az emlékeimbe a "szabadulás" napjaként égett bele. Pontosan egy éve már, hogy Picúr itt lehet velünk, jobban mondva odahaza lehet velünk a karjainkban, szakmai felügyelet nélkül, a saját szabályaink szerint és főleg az otthonunk nyugodt és senkitől sem zavartatott környezetében.

Már többször írtam arról, hogy Picúr az életét az inkubátorban kezdte koraszülöttként, 28 napot volt az intenzív osztályon, majd utána együtt lehettünk az újszülött osztályon, ahol egy hónapig gondoztam. Nehéz volt a kezdet, mert féltem, hogy nem fogunk tudni együttműködni. Végülis majd egy hónapot voltunk elválasztásban és tartottam tőle, hogy nem fogom tudni úgy szeretni ahogy kell, hogy idegen lesz nekem. A császár után egyedül hazatérve baba nélkül nem éreztem magam igazi anyának.

Aztán mégis minden jól sikerült, sokat tanultam abban az időben, főleg magamról, türelemről, kitartásról, alázatosságról és elhivatottságról. A nővérek tanácsai, néha szidalmai is sokat hozzá tettek ahhoz, hogy Picúr egy napra sem esett vissza az állapotát tekintve. Más első gyerekes Anyuka nem kaphat ilyen féle igényeknek megfelelő "oktatást" és még ha már volt is baba a kezemben, a sajátom és főleg ilyen picike mégiscsak nagy kihívás volt számomra. Néha már kifogyóban volt az erőm, előfordult, hogy átaludtam egy éjjeli etetést... amin persze napokig rágódtam. Hiányzott B., a támogatása és közelsége, az együttlét, az ágyunk, az otthon...

Aztán amikor már napok óta vártuk, hogy a reggeli viziten megkapjuk a "kimenőnket" végre eljött a csütörtök és hamar eltelt az a nap. Még néhány kivizsgálást abszolválnunk kellett, a kardiológus csak késő délután érkezett, de a véleményezése nélkül nem akartunk eljönni Estére már otthon is voltunk. Persze havazott és csúsztak az utak, de akkor is hihetetlen örömmel a szívemben tértünk be az utcánkba.

Picúrt az esti etetés után betettük a saját bölcsőjébe és csak ültünk mellette és bámultuk ahogy alszik... Megkönnyebbülés és öröm járta át az első esténket, szívünkben hihetetlen boldogság, hogy most már soha senki fia el nem választ minket hármunkat...

Talán itt nem is annyira látszik, hogy még csak 2,4 kg, de hihetetlen békésen aludt első éjszakáján!