Lázasan készülődök a karácsonyi ünnepekre és nagyon élvezem minden pillanatát. Már említettem, hogy tavaly ilyenkor a kórházban voltunk Picúrral és az otthon melege, meghittsége és az ünnep varázsa kissé "elmaradt" számunkra. Félreértés ne essék boldog voltam, hogy végre a fiammal lehetek, de az elválasztást a Páromtól nehezen éltem meg. 

Kisgyermekes Anyukaként idén kevés lehetőségem volt/van ajándékok után járni, ezért úgy döntöttem a család apraja - nagyja könyvet fog kapni amit a Neten rendeltem. Mindemellett anyagilag sem vagyunk túlságosan "elengedve" mivel idén több nagyobb felújítást is véghez vittünk a házban és ház körül. Éppen ezért egy csomó apróság "házilag" készül. Ezeket az ajándékokat akkor tudom ...

Korábban beszámoltam nektek milyen léptekkel haladt Picúr mozgásfejlődés e 9 hónapos koráig valamint arról is mennyire vártam már, hogy végre beinduljon a kúszás . Időközben Picúrunk betöltötte a kronológiai 1 évet is és sok új dolgot tanult. A korrigált koráról éretlensége végett szintén írtam már, jelenlegi elvárások összehasonlításképpen kb. 10 hónapos kornak megfelelően. Persze mindez csak irányadó és informatív, mert Picúr saját mércéje az elsődleges és a legfontosabb, hogy önmagához képest mennyit halad előre. A tempó nem prio 1, nem sietünk sehová de az utóbbi 3,5 hónapban mégis felgyorsultak az események.

...

A keresztelő mindenki életében egy egyszeri és megismételhetetlen esemény, amely a hívő emberek életében talán a legfontosabb is egyben. A keresztelés azaz a keresztség szentsége az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja és kapu a többi szentséghez. A keresztség által megszabadulunk az eredendő bűntől a víz által és Isten fiaiként születünk újjá. Nem utolsó sorban ez által részeseivé válunk az Egyháznak.

...

Hát eljött drága Foxink ideje is, eljárt felette az idő, így 13 évesen (kutyaévben kb. 104 emberinek felel meg) ma délelőtt (nov. 3) az örök álmok mezejére segítettük. Az utóbbi években komoly betegségekből tudott felépülni, mint az agyhártyagyulladás (kullancs által), polipos tüdő és még sorolhatnám... Viszont mindvégig jó kedélyű, kimondottan pajkos és barátságos kutya maradt. Egy igazi játék kutyus, a gyerekek bátran húzhatták nyelvénél fogva vagy téphették szőrét, mert ő mindent eltűrt és viszonzásul nyelves puszikat osztogatott. ...

nov. 1 - Ma temetőztünk ahogy illik, Picúrka addig mamáékat bolondította. Ja és nekiállt kipakolni a könyvespolcot, csak nem könyvmoly lesz a gyerekből ? hehe.

nov. 2 - Nagy áttörés, ma erőteljesen nekiállt célirányosan és hihetetlen sebességgel mászni a gyermek, igaz még csak "kommandós" pózban, négykézláb még nem megy.

nov. 3 - Urológiai vizsgálaton voltunk a pozsonyi gyerek kórházban, sajnos a herécskék nem hajlandóak a zacsiba menni, valószínűleg szükség lesz valamilyen műtétre, 3 hónap múlva kontroll.

Szeret utazni, mert mindig lát valami csodálnivalót!

nov. 4 - Anyukámszületésnapja van és Ő megint magányos. Annyira szomorú vagyok tőle.

nov. 5 - Picúr ma extrém nyűgös, kezdek kikészülni a nem ...

Korán ébredtem hétfőn (nov. 24) reggel és gyorsan rendbe szedtem magam a vizit előtt. Nagyon bíztam benne, hogy ma reggel minden sokkal jobb lesz, aztán úgy fél 8 körül megérkezett a Főorvos MUDr. Matuška és mindjárt elsőként becitáltak a vizsgálóba. Emlékszem egy fiatal doktornő csinálta az ultrahangot, a Dokibácsi csak könyökölt a monitoron és egy ujjal mutogatott mit nézzen, hol mérjen és hogyan. Komor volt az arca, de mégis úgy tűnt nekem ez rutin dolog neki. Akkor kimondta, hogy ezek a mérések rosszak "To je jednoznačne amputovaná diastola, tehotenstvo treba ukončiť." Megtörölköztem és átmentünk egy másik szobába és megvizsgálta a méhnyakat, nem voltam nyitva és magasan is volt a méhszájam. Leültetett és röviden, lényegre ...

Már péntek óta kétségek között feküdtem a kórházban és vasárnap még mindig az újvári szülészeten voltam. A napom nagyjából úgy alakult mint a szombat , óránkénti szívhang monitor és minden reggel - délelőtt - délben - délután - este - éjjel ultrahangos vizsgálat. Szerintem a gyerek feje és köldöke a végére behorpadt, mert annyit nyomogatták már. Legalábbis én azt éreztem. Áramlás vizsgálatkor mindig megkeresik a fő eret a fejecskéjében és aztán nézik a köldöki áramlást - amit a köldökzsinór fő erében mérnek, és persze a sebességet is ahogyan áramlik a vér. Ez az áramlás komplex és indexként határoz meg egy értéket. Ahogy emlékszem 100-90 között normálisnak tekinthető, nekem viszont 60-80 közöttieket mértek. ...

Másnap (nov. 22) folytatódtak a kivizsgálások, olyan sűrűségben mint előző nap . Szombat volt és érezhető, hogy hétvége, mert mindenki kicsit lazábban veszi. Ma már nekem is volt kedvem beszélgetni a szobán a vajúdó, valamint - hasonlóan mint én -  a verdiktre várakozó anyukákkal. A déli viziten megengedték, hogy végre egyek, mert ma már biztosan nem lesz műtétem. Az áramlások a doki szerint "egész jók, jobbak mint tegnap", ez egy kicsit reményt adott. Délután jött B., Anyukám és Apósom látogatóba, nagyon izgulnak miattunk. Jól esett, hogy végre nem voltam egyedül és tudtam pár pillanat erejéig vigasztalódni. A Doki elmondta nekik is a nagy helyzetet és hogy folyamatosan monitorozzák a baba állapotát. Ez engem nagyon megnyugtatott ...

Még nagyon intenzíven élnek bennem a tavaly ilyenkor megtörtént események, amin talán nincs is mit csodálkozni, mert váratlan, kaotikus, bizonytalan és aggodalmakkal teli volt. Sajnos még most is összeszorul a gyomrom és minden porcikám fel tudja idézni amit éreztem. A szívem hevesebben ver, érzem a pontokat ahol a vizsgálatok során agyon nyomkálták a hasam és lelki füleimmel hallom ahogy B. próbált higgadtnak tűnni, de igazából neki is remegett a hangja, nagyon féltett minket.

Tavaly ilyenkor (nov. 21) péntek reggel mindjárt a Nőgyógyászomnál kezdtem a napot a kötelező nagy 30. heti ultrahanggal. Igazából hétfőre volt időpontom, de melóban valamiért nem úgy jött ki és áttetettem péntekre. Később bántam is, mert azokban a napokban ...

Már közeledik Picúrka első szülinapja és már nagy izgalmak közepette készülődök az eseményre. Igazából ez nekünk olyan nagy ünnep, mert hát a gyerek még kicsi ahhoz, hogy megértse mi is az a születésnap. Tavaly ilyenkor még a várandóság boldogságfelhőjében lebegtem és már vártam a hónap végét. December 1-től befejeztem volna a munkát és terveim szerint szűk két hónap alatt csak magunkkal törődtem volna... Sütöttem volna karácsonyra mézeskalácsot, vásárolgattam volna babaruhákat, feltettem volna a lábam és egész nap forró teát szürcsölgetve simogattam volna a pocakom... Ez volt a nagy elképzelés, de Ti már tudjátok, hogy nem vihettem véghez, mert december 21.-én kórházba kerültünk...

Na de most nem is erről akartam ...